ANDRZEY SAPKOWSKI
A VÉGZET KARDJA (VAJÁK 2)
Fülszöveg
Egy végzet, hat történet
Nehezen lehet beskatulyázni ezt a kötetet, mert számos hagyománnyal szakít – de éppen ez teszi annyira izgalmassá. Egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Minden elem megtalálható benne, amire egy jó könyvnek szüksége van: nyaktörő kalandok, humor, őrült szerelem, a sors szövevényei, páratlan nyelvezet és fantázia, valamit kulturális sémáink értő vizsgálata. Mindezt egy ismerős, meséinkből és hagyományainkból táplálkozó, fantasztikus ősi világba ágyazva, amely tükröt tart a mi századunknak.
Ez még mindig novellaszerű, viszont a belső hangot hiányolom. Szerettem volna a korábbihoz hasonlóan belelátni Gerált gondolataiba.
Ez a rész már jobban pörög, úgy érzem az előző csak egyfajta bevezetés volt ebbe a világba.
Hol sárkányt üldözünk, hol egy alakváltót, aki összekuszálta egy kalmár ügyleteit, vagy épp szerelmi háromszögben találuk magunkat.
Yennefert, mintha képtelen lenne kötődni egyetlen emberhez. Másképp szerette Geraltot és a varázslót, hiszen utóbbi segíthetett neki a hivatásában. Geralthoz pedig...más kötötte. Nem gonosz banya, hiszen nem tudna ártani egyik férfinak sem.
Felmerült a meddőség problémája, cseppet sem tudom elítélni, hogy a végletekig képes elmenni a reményt üldözve. Később kiderül, akadt oyan varázslönő akinek megadatott a gyermekáldás.
Ahogy az egyes fejezetekben jönnek mennek az emberek, érezni, milyen hatalmas a világ mennyi minden létezik a vajákokon és a szörnyeken kívül. De vajon mit nevezünk mi szörnynek? Mi alapján aggatjuk rá valakire ezt a cimkét? Itt mindenki túlélni akar.
A történetben megismert alakváltó sem akar rosszat csak túlélni, ráadásul fajának utolsó képviselőjeként. Az egyetlen baja annyi volt, hogy pont Geraltba futott bele, meg abba a törpbe akinek az alakját felvette.
Ahh Essi a költőnő! Most ő törte össze a szívem, persze Geralttal karöltve. Keserédes pillanatokat kaptam, amibe persze szörnyvadászat is vegyült.
Az első rész még csak bevezetett ebbe a világba, itt viszont nyakig benne vagyunk.
A szerző izgalmak mellett hajlamos fájdítani az olvasó szívét. Ebben a kötetben kétszer is. Getalt hatalmas kérdőjel, bár választ kapunk néhány kérdésre, de ezek is olyanok voltak számomra, amik csak több kérdést szültek.
Ciri....a játékokból ismertem a karaktert tudva hogy milyen szoros kapocs jön létre közte és a vaják közt furcsa látni honnam indul. Az egyik még csak kislány a másik pedig képtelen a maradásra, mert ő mindig elmegy. Tekintve hogy ez az egész egy kicsikart ígéret eredménye volt, nem értem mi változott meg benne. Vagyis csak akkor ott tűnt jó ötletnek, eetleg Getalt nem hitte hogy beteljesül a kívánsága?
Yennefer és Geralt, olyanok mint akik csak papíron passzolnak vagy hosszú távon képtelenek elviselni egymást. Szerelem van köztük de ez sokszor levés.
Drága szerző! Az öreganyádér szórakozol az idegeimmel meg a tizennégy névvel!!!!
Amint sejthető akadnak váratlan dolgok, sokszor összemosódik a valóság és a képzelet.
Érdekes hogy Geralt szörnyetegnek mondja magát, viszont mind, akikkel a könyv során találkozott emberként látják. Mitől lesz valaki ember vagy emberi? Azért mert annak született? Geralt is annak született. Csak a munkája, amivé válnia kellett.... viszont emberi. Vannak érzései, elvei amikhez tartja magát. Sokszor talán emberibb mint bárki a regénybem.
Gerat bemutatom a Végzetet! Kár, hogy eddig nem hittél benne.... Édes Ciri hát megvagy végre! Ennek így kellett lennie!
Szedett-vetett bejegyzés lett, tudom, de higyjétek el, imádtam a könyv minden sorát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése