SZUROVECZ KITTI
HÓPELYHEK A VÁLLADON
Fülszöveg
Arlene 28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik.
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat.
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja…
Szerettem Kitti ifjúsági regényeit, ezért kezdtem bele ebbe a könyvbe is, noha tudtam, felnőtteknek szól.
A borító nálam telitalálat, a történet viszont elősre furcsa volt. Tetszett, de úgy éreztem, nem az én világom. Ez messz nem jelenti azt hogy csalódás volt.
Ezt követően ott állt a polcomon majd egy évig, s már fontolgattam azt is, hogy megválok tőle. Végül úgy határoztam, adok neki még egy esélyt. Rögtön az elején rájöttem mekkora bolond voltam, amiért meg akartam őle válni.
Ami Hayden és Arlene közt történt túl gyors volt, és felmerült bennem a kérdés, vajon hol a határ a szerelem és a birtoklás között?
Gondoskodó férfi, ez nem vitás. Viszont mikor egy szerencsétlen baleset folytán be kell gipszelni a nő kezét Hayden gondoskodik róla. Ez szép és jó, viszont nekem már ott túlment egy határon, hogy amíg Arlene a kanapén aludt, ő addig túlságosan is otthon érete magát a konyhában. Értsd, kifestette. Tette mindezt az első-félresikerült-randi után. Persze belekötni nem lehet, mert jót akart, de mégis furcsa volt.
Ezután féltékeny lesz mindenkire a nő környezetében, még a kollégájára is, ha ez nem lenne elég, beleavatkozik a munkájába is.
Arlene-t sosem hibáztattam a válás miatt. A régi házassága egyszerűen ellaposodott, jól tette, hogy kilépett belőle.
Viszont a volt férjével Cole-lal meglepően kultúráltan kezelték végig a szituációt. Ami szerintem manapság ritka.
Dühös voltam rá, amiért úgy gondolta, hogy a környezete, csak szabotálni akarja az ő boldogságát. Összeveszett emiatt a legjobb baránőjével is. Mindenki érezte, hogy valami nem stimmel a férfival, rajta kívül.
El kellett csattannia az első pofonnak, hogy rájöjjön, a szerelem amire annyira vágyott, talán nem is létezik. Gyengének tartottam, és még jobban haragudtam rá, amiért nem hagyta ott ez a nyamvadt jégszobrászt!
Az, hogy így éreztem iránta, hirtelen átalakult bátorsággá. Későn értettem meg, milyen lelkierő kellett nem csak a váláshoz,hanem, hogy végül elhagyja Haydene-t is. Akiről kiderült, hogy személyiségzavaros, szóval, aki érezte, hogy valami nem stimmel vele, igaza volt.
Ami a végét illeti, pontosabban az utolsó jelentete, hát az felveti egy esetleges folytatás lehetőségét. Majd meglátjuk.
Komoly témákat feszeget, de örülök, hogy nem váltam meg tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése