Colleen Hoover Slammed

COLLEEN HOOVER

SLAMMED-SZÍVCSAPÁS (SZÍVCSAPÁS 1.)

Fülszöveg

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 

Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Nem tudom mikor vettem a könyvet, csak arra emlékszem, hogy beleszerettem a borítójába, talán a színei miatt, nem tudom pontosan. Azt hiszem ez volt az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, így fogalmam sem volt, mire számítsak. Az első olvasás után nem is tudtam hová tenni, tetszett, de keserű volt.
Most újra nekiálltam, hogy véleményt írhassak róla (azóta megvettem a további két kötetet is).
Minden fejezet elején részleteket olvashatunk az Avett Brothers dalaiból, ami eddig ismeretlen banda volt számomra, de a dalaikat hallgatva, megszerettem őket.

Teljesen hétköznapi szituációval indít a szerző, Layken és a családja  apja halála után új államba költözik. A lány eleinte az új környezet gondolatát is utálja, egészen addig míg meg ismeri új szomszédját Willt. 
Ez a folyamat, bár rövidnek mondható, mivel három nap alatt jutnak el az elő randiig, egyáltalán nem csillivilli rózsaszín! Sőt, külön kiemelném Layken anyjának tanácsait, amit az első randi előtt a lánynak adott. 

„- Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most akkor is hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa vajon jobb emberré válhatsz-e.”

Az illetékes megnyugtatásául közlöm, mindenre igen a válaszom!

A másik dolog amit kiemelnék, a Darth Vader mamusz! Ha ez azt jelenti, hogy Colleen Star Wars rajongó, csak jobban szeretem!

Annak a bizonyos első randinak alkalmával megismerkedünk a slam poetryvel, ami bevallom eddig számomra ismeretlen volt ( viszont a műfaj itthon is hódít). 
Elsőre két megrázó témájú előadást kapunk. Egy magzat elvesztéséről, és Will szüleinek haláláról ( aki így egyedül neveli az öccsét). Randinak kicsit meredek lehet, de szerintem különleges volt, maradandó.

Szép lenne, ha csak ennyi lenne ugye? Aztán jön Lake első napja az iskolában, ahol épp az angol terem előtt Willbe botlik, aki a tanára lesz! Ez most kissé spoileres volt, bocsánat!
Erről tehet-e valaki? Az egyetlen ok talán annyi lehet, hogy Lake nem említette, hogy gimnazista, Will pedig, hogy egy gimnáziumban dolgozik tanárként. Egy picit sántíthatna a dolog, mert hiszen beszélgettek, hogy a fenébe nem került szóba ez a téma? Aztán eszembe jutott, hogy ha az ember randin van, szerelmes és izgul megfeledkezik néhány dologról.

Meglepő módon a karakterek éretten kezelik a helyzetet, bár néha „elvesztik a fejüket” de szerintem ez rendben volt így. Nem volt számomra zavaró vagy túlzó érzelmi megnyilvánulás egyik fél részéről sem. Oké, kivéve Eddie-t Lake barátnőjét, de az a lány hiába nevelőszülőknél nőtt fel a végletekig pozitív karakter, egy energiabomba. Ő lett az egyik kedvencem, meg persze a két kiskölyök Clauder és Kel. Hihetetlen, hogy egy kilencéves gyerek mennyire okos és vicces tud lenni.

Azt hittem, nem lesz még egy csavar, hogy nem fordul komolyabbra a történet, de tévedtem. Ezt a spoilert most nem lőném le, de a lényeg, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül.

Másodszorra olvasni csak még nagyobb élmény volt, mint először, azt hiszem akkor még korai volt nekem ez a könyv, most sokkal jobban értettem a szereplőket, mélyebb érzéseket váltottak ki belőlem.


Érzelmi dolgokkal a középpontban ne számítsatok pörgésre. Hoover rajongóknak kötelező!