Ashley Carrigan Ikrek Hava

ASHLEY CARRIGAN

 IKREK HAVA

Fülszöveg

Skylar, a fiatal, menő belsőépítész a barátnőivel töltött görbe este után hazafelé tart, amikor megtámadják. Az életét egy különös csavargó menti meg. Skylar elhatározza, hogy valamiképpen meghálálja a bátor fellépést. 

Azonban Jim, a Közel-Keletről visszatért veterán elutasítja a segítséget, és mindent megtesz, hogy a lányt elriassza magától. 

Skylar nem adja fel, és ahogy egyre több időt tölt a férfival, már egyikük sem képes figyelmen kívül hagyni a közöttük felszikrázó szenvedélyt. 

Ám Jim nem ígér többet néhány forró éjszakánál. Skylar nem elégszik meg a könnyed kalanddal, és amikor megjelenik az életében a jóképű és gáláns Karl, bizakodva veti bele magát a kapcsolatba. De bármennyire is igyekszik elfelejteni Jimet, az nem várt módon bukkan fel újra az életében. 

Kockáztassa Skylar a szívét, amikor tudja, hogy a férfi végül összetörné? 

Vajon Jim sötét múltja örökre közéjük áll, vagy a vad összecsapásaikból mégis fakadhat szenvedélyes szerelem?

Imádtam az Árnyjátékost! Ezért nagyon megörültem Ashley újabb könyvének. Viszont, ez teljesen más stílusú történet, mint az előző.

A borító szerintem visszafogott, egyszerű és szép, az erotika és a szóhasználat még mindíg a helyén van, aminek őszintén örültem.

Maga a történet viszont sokkal inkább az érzelmekre, mint a tényleges cselekvésre teszi a hangsúlyt. Skynak helyre kell tennie az érzelmeit a két férfi iránt és ez bizony nem rövid folyamat. Mondhatnánk szenvedősnek pedig nem az.Nagyon is emberi.

James felbukkanása a történet elején, döbbenetes volt. Sokszor elgondolkoztam azon, miért pont kataona lett a karakter. Ha már itt tartunk Skyt csak szimpatikussá tette a múltjának ezen része. Végre egy erős női karakter, akit nem kell pátyolgatni ( ez a vonás az Arányjátékosban is megvan). Menő dolog lehet belsőépítésznek lenni, nem sok alkalommal láttam ilyesmit könyvekben, az ehhez  hasonló aprósáok tették számomra még érdekesebbé a történetet.

Furcsálnom kellett volna, a Jim és Sky közötti vonzalmat, oké, hogy a férfi eszméletlenül nézki, de na! Mégis teljesen helyénvalónak éreztem, hogy ők ketten összebonyolódtak. Talán azért, mert a szituáció amitben találkoztak sem volt éppen egyszerű és hétköznapi. Úgy gondoltam, normális, hogy az ember többet akar tudni a megmentőjéről.

  Viszont ez a makacsság, elszántság ami minkettőjükben megvan néha sok volt. Talán mert én nem vagyok ilyen. Végül megbarátkoztam vele, és rájöttem, ha nem lettek volna olyanok, amilyenek, regény sem lett volna. Néha igenis makacsnak kell lenni!

James karaktere számomra teljesen a helyén volt. Sok műsorban hallottam már, hogy a szolgálat után a katonák nehezen vagy egyáltalán nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Bár mikor megjelent a színházban leesett az állam. Nem számítottam ilyesmire, mintha nem ugyanaz az ember lenne.

Karl már más tészta! Nem szerettem, komlyan, pedig megpróbáltam esküszöm! Nekem már túl gazdag volt, és erőszakos, aki ha nem számára megfelelően alakulnaka dolgok behisztizik. Egyszrűen sok! Eegyetlen jó pontot szerzett nálam a végén, hogy nem erőltette magát a nőre. Egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy Karlnak esélye van Jimmel szemben. Remélem azért miután a törénet véget ért, ő is megtalláta a boldogsátát. Nem rossz ember ő, csak nem Skyrar-hez való.

Beleszerettem abba a viktroiánus házba, de nagyon! Szívesen élnék ott, bár a kísérteteket nem viselném könnyen. Jó ötlet vol, az utóbbi, csak még érdekesebbé tette a törénetet!

Mindent összevetve, megüti az előző kötet szintjét, még úgy is, hogy ég és föld a kettő, ez sokkal hétköznapibb. Minden pozitívum, amit azr Árnyjátékosnál elmondtam, itt is áll.

Kíváncsian várom a szerző következő könyvét!

U:I.: Megszerettem a Skylar nevet!