Erin Watt Papír Hercegnő

ERIN WATT

PAPÍR HERCEGNŐ (ROYAL CSALÁD 1.)

Fülszöveg

Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. 

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad. 

Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött. 

Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. 

Talán igaza van. 

Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait. 

Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

Egy dologban már a kezdetektől biztos voltam. A borító gyönyvörű! Beleszerettem.

A regénnyel való kapcsolatom viszont érdekesen alakult. A fülszöveg, mikor először olvastam, egyáltalán nem fogott meg, így nem is foglalkoztam vele a továbbiakban. Később szinte minden oldalon belefutottam. Imádták az emberek, a molyon kilencven százalékos volt a regény. Nem értettem miért. Viszont idegesített, hogy mindenki ennyire odáigvan érte. Gondoltam akkor adok neki egy esélyt. 

Gondoltam... kissé fanyalogva... aha....ja...

Elekezdtem, és nem volt megállás. Viszonylag rövid időn belül beszippantott, és még többet akartam belőle. 

Azt hiszem Ella határozottsága, talpraesettsége fogott meg, a küzdőszelleme. Mondhatni csupa olyan tudlajdonság, ami belőlem azt hiszem hiányzik (még). Viszont így rögtön az elején adott a gondolkodnivaló: Elítélendő, ahogyan él? Rossz ember, csak azért mert azzal foglalkozik, amivel? Nálam minden kérdésre nem a válasz. Hiszen nincs más vágya, csupán életben maradni napról napra.

Egyébként, nem is tudom, mire számítottam, de az állam még valahol az elején leesett (mikor ezeket a sorokat írom már a harmadik kötetnek tervezek nekiállni angolul. Az állam azóta sem került elő).

Külön tetszett, hogy nem ájult el a hatalmas fényűzéstől (ami engem kissé zavart, értelmetlennek tűnt, de hát istenem, gazdagok), hű maradt a korábbi önmagához.

Callum hamar belopta magát a szívembe. Sokminden kiderül róla, (ő sem volt egy szent ember) ennek ellenére nem tudnék rá semmiért haragudni. Viszont a párválasztásával kapcsolatban lennének kérdéseim. Brooke...jaj! Hát, mondanám, hogy üresfejű liba benyomását kelti, de higyjétek el, van esze! Nekem egyszerűen túl sok volt! (Aztán ez a vélemény a későbbi kötetek során átalakult, de erről majd később)

A Royal fiúk! Azt hiszem ez a két szó fogalom lett az olvasók körében... Sokáig tartott megkedvelnem őket, de végig biztosra vettem, hogy meg van az oka az elutasító viselkedésüknek.

Végül Easton lett a kedvencem (még ha bunkózásért neki sem kellett a szomszédba mennie.), viszont Reeddel nem tudtam mit kezdeni. Ő volt a testvérei közt egyfajta vezér egyéniség, én mégsem éreztem különösebben semmit iránta.

Néha zavart a szereplők stíusa, a beszéd, és a sok bunkózás. Bár egyik sem annyira, hogy tartósan rontson az élményen, általában az ilyen gondolatok az adott szituációban megfogantak bennem, aztán el is tűntek.

Fogalmam sincs mi teszi ennyire letehetetlenné, hiszen valljuk be, nem egy akciódus történet, és talán nevezhető néha kissé sablonosnak.

De ezek a negatívumok eltörpülnek amellett, hogy hihetetlenül jó és basszus! Nem hittem volna, hogy a rabja leszek.