OKVÁTH ANNA
SZONÁTA GORDONKÁRA ÉS KÁVÉDARÁLÓRA
fülszöveg
Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?
Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.
Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről.
Add át magad a dallamának!
Tavaly vettem meg, azóta ötször elolvastam, azt hiszem ebből rögtön az elején kiderül, mennyire szeretem ezt a könyvet. Pedig eleinte nem tetszett, sőt, a címet kifejezetten furcsának tartottam.
A borítóba viszont beleszerettem, amint a Könyvfesztiválon a kezembe vettem a könyvet, szóval jött velem haza!
Őszintén mondom, ritkán választok borító alapján, plán hirtelen felindulásból, de utólag mondhatom, a lehető legjöbb döntést hoztam.
Ami pedig a tartalmat illeti, először megijedtem a kevés párbeszédtől, de mostmár tudom, hogy felesleges volt. Imádom Zsini gondolatait, mindet! Azt hiszem hasonlítok rá kicsit. Én is keresem magam, és nagyon sokáig a csigaházamban éltem, imádom a kávét és ha tehetném, nyitnék egy saját kávézót, aztán megtanulnék zongorán vagy csellón játszani.
Fejezetek nincsenek, helyette három részre tagolódik a regény, s mindegyik központjában más-más férfi áll. Ez eleinte furcsának tűnhet és felvethet némi kérdést, de végül ez is összeáll. Számomra ez azt jelentette, mennyire formálhantak minket azok az emberek, akikkel életünk során tallákozunk. Mennyi mindenre taníthatna, ha hagyjuk nekik.
Kerek történetet kapunk, első szám egyes személyben elmesélve. Furcsa lehet a stílus, de a végére megértitek miért ily módon íródott ez a regény.
Michele...ó istenem! Mikor csellón játszott, hiába Zsini szemén át láttam, ahogy elképzeltem a hideg rázott tőle. Az egész karaktert körbelengte a keserűség, persze végül kiderül miért.Tanárként megosztó személyiség, a módszerei hagynak kívánni valót maga után, ez tény, de végül látni fogjuk, s Zsini is belátja, hogy megérte.
Első szerelem lévén hirtelen és intenzív. Zsini döntésén megint jót lehetne beszélgetni, hogy ő lett a "rossz", a "másik nő". Ez lenne? Talán, de nem egy boldog házasságba gázolt bele, így a cselekedete azt hiszem, más fényben tűnik fel.
Gurigás....most komolyan...Igen fura név, de előre megmondom, sosem derül ki az igazi.
Azt hiszem, bele is szerettem kicsit. Valami furcsa módon a férjem idősebb kiadásaként képzeltem el, miközben olvastam (erre nem találtam érthető magyarázatot). Az érzések, nem csak vele kapcsolatban, átütöttek a könyv lapjain ( utoljára ennyire intenzíven és szavakba önthetetlenül Zakály Vikitől a Szívritmuszavart imádtam) mindent éreztem, amit ő. A biztonságot Gurigás mellett, a vágyódást Michele iránt, a bizonytalanságot.
Bárcsak engem is valaki elvinne egy olaszországi utazásra, biztosan jót tenne a lelkemnek. Azt a részt imádtam! Részletes volt, de egyáltalán nem bántam! Kicsit mintha én is ott lettem volna.
Ezúttal a korkülönbség kérdését lehet boncolgatni. Egyeseknek kiábrándító lehet, nekem is furcásnak tűnt, végül arra jutottam, hogy Gurigás a legjobb dolog, ami Zsinivel történhetett ebben a könyvben.
Másfajta szerelem volt az övék. Lassabb, és a szívemhez legközelebb álló.
Ahogyan korábban is írtam, itt jöttem rá, hogy a körkülönbség a felektől függően ugyan, de lehet jó dolog is. Tanulhatnak egymástól sokat és sokmindenről.
Herman tette fel az i-re a pontot. Gyanús fazon volt, nem bízta, benne.
Megjegyzem az utolsó rész, nem szerelemről szól, illetve nem úgy ahogy vártam.
Igyekszem nem lelőni semmit a végéről, legyen elég annyi, hogy gyönyörű keretet kapott a történet!
Lassú, hosszú éveket felölelő regény (mikor elkezdjük Zsini kb tizennégy éves, a végére pedig már felnőtt nő). Lelki dolgokra helyezi a hangsúlyt, de számomra cseppet sem tűnt nyomasztónak. Sokszor gondolkodóba ejtett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése