Azon kívül, hogy imádom a színeit, és mert London, nagyon fontos dolgokat tartok benne. Elsőre egy kupac papírnak tűnik, és nem is tévednétek nagyot. Másrészt, ez a nagy halom papír rejti az összes eddigi regényem, illetve vázlatom.
Az évek alatt bizony megtelt, szóval már be is szereztem a következőt, ahol a későbbi papírrengeteget tárolom majd.
Most beszéljünk a tartalmáról, illetve annak történetéről.
Mikor 2008-ban írni kezdtem, laptopom még nem volt, így jött a papír és a ceruza, később pedig a hetekig tartó begépeléssel egybekötött szerkesztés.
Ahogyan a képeken is látszik, szinte mindig ledátumozom a kézirataimat. Azért írtam, hogy szinte, mert például a Két Világról és az Utolsó Levélről csak halvány sejtésem van, hogy mikor kezdhettem el.
Érdekes, hogy ha lapokra írok, nem pedig füzetbe, az oldalakat már nem számozom be, nagyjából soha. Ebből viszont már akadt problémám. Például, mikor sikeresen elszórtam 48 oldalt (utólag beszámoztam, csak azért tudom, hogy ennyi volt).
Kezdjük az elején!
2008. július 4-e, Holdárnyék!
Ó, te jó isten! Iszonyúan furcsa ennyi év után visszalapozni ezt a füzetet! Ezt látva tudom biztosra, hogy azóta fejlődtem (ennek az ért örülök).
A történetről annyit, hogy vámpíros, viszont itt még messze nem volt Alkonyat, helyette Anne Rice és Kárhozottak Királynője. Akkoriban rajongtam a filmért, s ez nyomot is hagyott rajta.
Eltekintve az ordító helyesírási és egyéb hibáimtól, azért fontos számomra, mert ez volt az ELSŐ. Hosszát tekintve, talán 60 oldal ha lett, így inkább kisregénynek mondanám. Viszont elkövettem egy hatalmas hibát miután befejeztem a történetet. Megkerestem vele néhány kiadót. Mai eszemmel, fel sem merülne bennem ilyesmi. Talán azért vetemedtem erre, mert annyira író akartam lenni, hogy nagyon. Sőt, magánkiadás is szóba került egy időben, de ebből sem lett semmi. Szerencsére. Akkor persze, bántott, hogy nem sikerült semmi (Kivéve, hogy felkerült egy internetes oldalra a remalom.hu-ra.), mostanra viszont eszméletlenül hálás vagyok a dolgok alakulásáért. Jesszusom, mitől óvott meg a sors!
Ja, még valami! A cím… Mindig ez jelenti számomra a legnagyobb gondot. Ebben az estben, cím nélkül került ki az internetre a regény, és később egy hozzászólásban adtak ötleteket.
Két éve újra előszedtem, hogy nekifussak egy javításnak, de hamar rájöttem, nem érdemes. Ennek így kell maradnia. Látnom kell honnan indultam, és hol vagyok most.
2009. augusztus 9!
Még mindig vámpírok, viszont Lesat helyett az Underworld filmeknek hódoltam teljes szívemből!A történet cím nélkül íródott, a szakközépiskola 10. éve alatt. Magyar helyszíneken, magyar vámpírokkal. Még mindig messze jártam a csillogó vérszívóktól, és ha létezik a Holdárnyéknál még több butaságot hordtam össze, (legalábbis, most így látom).
A történet a vámpírok előmásztak a rejtekhelyeikről és az emberek közt élnek (jé, True Blood! Na, mindegy). Főszereplő lányunkat megharapja egy vámpír, méghozzá nem is akármilyen, hanem egy király. Ezután meg kell tanulnia vámpírként viselkednie, és mivel egy nemes úr vége kering az ereiben, előtte a lehetőség, hogy egy klán vezetője lehessen. (Ebben a világban a vámpírok egyik fele az emberekkel szimpatizál, hajlandó lenne együtt élni velük, a többiek viszont nem tekintik másnak, csupán tápláléknak az emberi fajt).
Mivel iskolai évben írtam, ez azt jelentette, hogy szünetben, lyukasórán (vagy épp órán) dolgoztam rajta. Osztálytársaim ott sündörögtek kérdezték hol járok, beleolvasgattak néha, esetleg kérték, hogy írjam bele őket.
Nem sok konkrét dologra emlékszem ebből a történetből, vagy az írás folyamatából, csupán néhány dologra. Egy Pisti nevű osztálytársam megkér, hogy írjam bele, mint fehér farakst, a teremben ülve írok, miközben a nyitott ablakon áramlik be a kellemes meleg levegő. Apróságok ugyan, de mégis ennyi éven át megmaradtak a gondolataimban.
Egy ponton megakadt a történet, nem is folytattam tovább.
2009-2013!
A korábbi történetet egyszer csak elővettem, és feldarabolva újradolgoztam az egészet. Ekkor már jöttek Edwardék és átformálták az egész történetet. Ebből pedig megszületett az Ellentétek Vonzásában, illetve az első fele a történetnek.
Jóég! Mennyi időt töltöttem ezzel a történettel. Főleg a könyvtárban és éjszakába nyúlóan. Nyáron éjjel fél kettőig.
Ezek a vámpírok , bár nem csillogtak a napfényben, de sokkal emberibbek voltak, mint a korábbiak. Igen, akadtak Alkonyatra emlékeztető momentumok, mégsem bántam.
Melanie és Lucas hamar a szívemhez nőttek. Vámpírok és démonok évekig az életem részei voltak.
Pontosítanám a korábbi kijelentésem, a regény második fele alapjául szolgált a korábban félbehagyott regény, persze átdolgozva.
Szóval, ami kezdetben szimpla vámpíros rómeó és júliának indult tovább bonyolódott. Melanie-ra hárult a feladat, hogy irányítson egy vámpírklánt, aminek természetesen megvolt a maga ára.
Végig tudtam milyen lezárást szeretnék a történetnek, amit meg is írtam. Aztán egy álmatlan éjszakán rájöttem, ez nekem egyáltalán nem tetszik! Tovább gondolva az egészet, megszületett a történet harmadik fele.
Sokáig tartott, azt hiszem 220 oldal körül végződött, de minden pillanatát imádtam.
Ezzel lezárult a „vámpíros korszakom”. Talán néha elvetemültnek tűnhettem, de így visszagondolva egyetlen percét, mozzanatát sem bánom.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése