DAVID SAFIER
POCSÉK KARMA
Fülszöveg
Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek…
Kölcsön kaptam ez a könyvet, szerintem még a nyár előtt talán. Azóta a polcomon állt, és egyszer már nekikezdtem, de nem kötött le, úgyhogy félre is raktam. Aztán már jelezték hogy kérnék vissza, gondoltam, eddig húztam, most átverekedem magam rajta.
Bugyutának tűnt az egész, eleinte. Mikor főhősünk hangyaként szüleitk újá, azzal nem tudtam mit kezdeni, csak vártam, hogy vajon mi lesz belőle. Aztán jött Cassanova (igen, ő) aki feldobta a sztorit. Végig szerettem a párbeszédeiket Kimmel, illetve az emlékíratokat is.
Szerintem azért indult ilyen nehezen, mert a hangyákkal, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Viszont volt egy pillanat, mikor Kim visszajutott a házába, ott éreztem, hogy lesznek itt még komolyabb jelentek is.
Régen volt tengerimalacom, ezeért is állhatottt közelebb hozzám Kim következő élete. Itt már a nő családjának életébe is jobban beleláttunk, így reméltem, hogy rájön mekkora marha volt, és hogy a férje még mindíg szereti.
Viszont, állatkísréletek! Erre a fordulatra egyzáltalán nem számítottam. Elborzasztott, ugyanakkor gondolkodóba is ejtett. Nektek mi a véleményetek erről a témáról?
Ezt követően kissé felgyorsultak az események. Két év telt el, és mi végigolvashattuk, hogyan bújik Kim különféle állatok bőrébe (remélem, ha valaha újászületek, belőlem sosem lesz tehén, vagy földigiliszta).
Kutya! Fejlődött a történet. Bonyolultabb lett. Kim vágya teljesült, négylábúként ugyan, de visszajutott a családjához.Ahol a férje éppen nősülni készül, szereplőnk Cassanovával az oldalán (aki macskaként szeglődik mellé) fejébe veszi, hogy meghijúsítja az esküvőt.
Ez egy kissé önző húzás volt tőle, még akkor is így gondolom, ha a helyében én is ugyanígy cselekedtem volna.
Itt tudott először igazán megnevettetni a sztori, de csak hogy mellete könnyeket is csalljon a szívembe (mikor kimennek a temetőbe, Kim sírjához).
A végén azt hiszem az én szívem is megszakadt kicsit. Főszereplőnk nagyot nőtt a szememben.
Másik ember bőrébe bújni kellemetlen lehet, főleg, hogy fogalmad sincs róla kicsoda, kivel él együtt, hol dolgozik. Ez vicces pillanatokat szült. Nesze neked Kim, aki gazdag voltál és tökéletes külsővel éltél. Itt van neked Maria, aki túlsúlyos és szegény... Viszont, én ennyire pozitív könyves karaktert nem tudom mikor láttam utoljára! Ezt mindenki eltalnulhatná. Imádtam!
Ezúttal már Kim szerves része lesz a családjának. Itt jöttem rá, hogy kívülállóként mennyire máshogy látjuk a környezetünket. Azt hisszük mindenki csak olyan lehet, amilyennek mi elkönyveltük, más viselkedésre, kizárt, hogy eslélyes lenne bárki is.
Csak hogy teljes legyen a kavarodás, bekerül a képbe Kim régi szeretője is. Ismét összegabalyodnak. Daniel ekkor volt számomra először szimpatikus, már azért plusz pontot kapott, mert szerette Mariát. Azt hittem csak cicababákat gyűjt, hmm talán tévedtem.
A végéről nem tudok mást mondani, csak hogy szép volt. A leélt életek és az élmények teljesen megváltoztatták Kimet, rájött a hibáira, átértékelte minden addigi cselekedetét. Új ember lett és határozottan jobb ember.
Ez szép és jó, de ne felejtsük el, hogy ehhez évek kellettek. Szerintem ez volt a könyv egyik tanúlsága, hogy ilyesmi nem megy egyik napróla másikra, és kemény munka az ára.
A másik hogy "a nirvánához nem is kell nirvána"
Nem hittem volna hogy végül ezt mondom, de tetszett és tanúltam is belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése