BÖSZÖRMÉNYI GYULA
ÁRMÁNY ÉS KÉZFOGÓ (AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI 3)
Fülszöveg
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.
Kezdük a borítóval! Még mindíg nagyon szép! Tudom a tartalom a lényeg, de valljuk be, egy borítót is meg szoktunk csodálni a könyvesboltban. Vettem én már meg csak azért könyvet, mert beleszerettem a borítójába.
Ami a történetet illeti, tovább bonyolódik és sokszor akadt olyan pillanat, mikor szó szerint egyetlen ember állt Milli és Emma között. Folyosón Milli, szobában Emma,az ajtóban pedig Ambrózy báró...na ott eldobtam az agyam, de tényleg!
A lányok sorsát külön követjük nyomon, és mindkettejüké elég izgalmasan alakul.
Emma élete úgy tűnik jobbra fordul, hiszen egy különc báró kimenti a tabáni nyomorból... ez szép és jó, ám mondhatnánk úgy, csöbörből vödörbe kerül. A Pilisy ház "rabjává" válik, persze mindezt a saját érdekében, hiszen hajdani elrablói még mindíg szabadon járnak.
Persze, itt sem Hangay Emmaként ismerik meg, újra más nevet vesz magára, ami azért elg nyomasztó. Volt már ő Gerlice a cikruszban, Cecília az ápolónő, most pedig Karlinka.
Szembetűnő a változás, ami nem csoda, tekintve, mindazt amin keresztül ment az évek során. Őszintén szólva nem látok esélyt rá, hogy valaha boldog legyen (remlem tévedek).
Viszont szerencséjére ott van neki Mück Mári! Az a lány valami fenomenális. Az Emma iránt tanusított hűsége pedig elképesztő dolgokra veszi rá. Férfinak öltözve lovat lop péládul, csak hogy egyet említsek. Szerintem a lelkét is eladná érte.
Új karakterként ismerjük meg Pilisy Rózát, aki a kor leghírhedtebb bordélyát vezette. Hmm.. nem tagadom megvolt róla és a helyről is a véleményem. Természetesen tévedtem. Persze folytak ott testi hm.. de emellett a regényből kiderül, hogy Róza asszony művelt volt és igen kellemes társaság. Nem tudnám megmondani miért kedveltem meg ennyire. Ebben azt kell mondjam Millire ütöttem, neki sem volt egyszerű lekűzdeni az előítéleteit.
Most is előkerülnek a kor nagyjai, ebben a részben, például Krúdy Gyula! Minden egyes alkalmommal ámulatba ejt, hogy a szerző mennyire mesterien vegyíti a valós és az elképzelt dolgokat. (Aki rászánja magát a sorozat elolvasására, ne hanyagolja el a lábjegyzeteket!)
Annyit elárulok, hogy Emma ügye megoldódik, fény derül mindenre. Ilyen fordulatra azért nem számítottam vele kapcsolatban.
Milli eközben továbbra is forrófejű, merész és szófogadatlan. Próbára teszi Richárd türelmét, nem is egyszer. Viszont képtelenség rá haragudni, hiszen csak a nővérét akarja megtalálni. Saját szakállára nyomzni kezd, Emma és Richárd után is. Továbbra is nagy kérdés a báró úr hiányzó karja és ez a kérdés csupán további kérdésekhez vezet, hiába kutakodik Milli. Hiába a kíváncsiság, azért ne feledkezzünk meg a báróról, aki mindezen keresztül ment. Érthető, hogy nem akar róla beszélni, viszont az is természetes, hogy a lány tudni szeretné. Csak legalább egyszer az életben képes lenne azt csinálni, amit mondanak neki! Nyugton maradni a hátsóján például! Néha egyszerűen soknak éreztem ezt az izgágaságot.
Richárd helyében nem lettem volna ebben a kötetben, az biztos. Az egyik lány ügyét meg kell oldania, miközben a másikat szemmel kell tartani, mert mindenféle butaságokba keveredik. Milli egyik kis magánakciója következményeképp a tolonc házba kerül, az a morc báró pedig ott hagyja egy éjszakára.
Persze, ahogy halad a cselekény, a lányok sorsa végre összefonódni látszik, és végül újra találkoznak (ezzel azt hiszem nem árultam el nagy titkot). Mi pedig azt hinnénk, itt a boldog vége. Még a záró jelenet is szép a lányok együtt az apjukkal, otthon Marosvásárhelyen, úgy ahogy már nagyon rég nem. Richárd is jelen van, és azt kell mondjam ha nem lett volna ott, hiányoltam volna.
Szép is lett volna befejezésnek, ugye?
UGYE GYULA BÁTYÓ?! Te galád!!! Aztán a semmiből elhangzik egy kérdés... amit senki sem várt... és amúgy meg....válasz nélkül maradunk... Mert hogy kérdéssel felelnek a kérdésre!
Tudom ez most érthetetlen és homályos, de komolyan mondom, könyv engem ennyir függővéggel még nem készített ki, mint ez!
Most pedig jöjjön az ömlengés! Minden sorát imádtam. Tökéletes volt, első betűtől az utlsóig. Nincs cukormáz rajta. A szerző ugyanúgy elkalauzol minket a Tabán nyomorába, mint a fényűző pesit éjszakába. Megjárju, a tébolydát, aztán később már egy kávéházban csevegünk kedélyesen.
Tökéletes... lenne, ha nem lenne az a lezárás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése