Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba

RÁCZ - STEFÁN TIBOR

MIKROFONPRÓBA (SZÁLLJ A DALLAL 1.)

Fülszöveg

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

Sajnos, eddig csupán a szerző első regényéhez volt szerencsém, de az mély nyomot hagyott bennem. Kemény téma, körítés és minden cukormáz nélkül. A második regénye (Túl szép) sem tűnik könnyen emészthetőnek, de tervben van az elolvasása!

Talán éppen a korábbiak fényében, ötletem sem volt, mit várhatnék egy vörösös pöttyös kategóriába sorolt regénytől. Viszont, minden aggodalmam ellenére belekezdtem.

Ó istenem! Nem is tudom, hogy lehettek kétségeim! Igen, vidéki kollégiumi élet, de! Itt mindenkinek megvan a maga múltja, nehézsége.

Hanna, aki könyvmoly és blogol. Nem ő volt az első ilyen karaker, akivel olvasmányaim során találkoztam, viszont, ő volt az első, akit egyetlen percig sem éreztem sablonosnak. Számára ez egy menedék. Sokan vannak így ezzel, sokakat mentett meg egy papírra vetett elképzelt világ, s ezért, azt hiszem, mi akiket megmentettek, nem lehetünk eléggé hálásak a szerzőknek.

Máté. Ó, igen a bunkó, ám jóképű srác, aki rögtön az elején kínos szituációba keveredik Hannával (Nyuszifül!). Viszont ami őt, illetve a múltját illeti, még mindig nem találtam meg a szavakat, amikkel leírhatom amit gondolok róla (jobban mondva megvannak a szavak, csak nem sikerült szalonképessé tenni a mondandómat). Hogy lehet valakinek az anyja egy ilyen nőszemély?! Ez a srác zongorázásra született. Tökéletes páros Hannával!

Xiara. Rajta keresztül láthatjuk az előítéletek mennyire megkeserítik az ember életét. Sokszor ellehetetlenítik. Olvasóként ez feldühített, hiszen mi nem csak a külsejét „látjuk” hanem megismerjük a valódi Xiát, aki vagány, és basszus! Sosem értettem miért kell valakit megítélni a bőrszíne, származása alapján. Viszont az, ahogyan szerinte látja őt a környezete és ahogyan tényleg vélekednek róla ez esetben két külön dolog. Először az jutott eszembe, mennyivel egyszerűbb lett volna, őszintén megbeszélni ki mit gondol a másikról. El lehetett volna kerülni a félreértéseket. Persze, ez nem csak rá és Odettre, nagyon sok emberre igaz. Gondolunk valamit, de arra már nem vesszük a fáradtságot, hogy megosszuk a másikkal is a róla kialakult véleményünket.

Rajmund, ugyan ez a kategória. Kíváncsi vagyok rá. Kötekető alak, és persze mindenkinek megvan róla a maga véleménye a bőrszíne miatt is, viszont egy jelnetben, ahogy Hannával vislekedik, mintha nem is ő lenne. Bizony beleestem a hibába, hogy elítéltem az alapján, amit először láttam tőle. Elszégyelltem magam. Nagyon.

Áron és Dávid… Istenem, Dávid! A szívem megszakadt. Az ő történetük nem ismeretlen azok számára, akik olvasták a szerző első regényét (Fogadj el!), amiről korábban már írtam. Elsőre úgy tűnt, révbe értek, aminek iszonyúan örültem! Aztán feltűnt Dávid átalakulása és komolyan megijedtem. Árnyéka régi önmagának, csak remélni merem, egyszer rendbe jön. A fiúk története azért is érintett meg különösen, mert pontosan tudjuk min mentek keresztül.

Van egy pillanat, illetve, Máté egy mondata Dávidnak címezve, miszerint meg kell tanulnia megvédenie magát, mert a többiek nem lesznek mindig mellette, hogy vigyázzanak rá (épp egy majdnem verekedés után vagyunk). Eszembe jutott, tulajdonképpen miért is ne tanulhatnának az iskolában önvédelmet? Biztosan meglenne a maga költsége, de mégis… Itt nem csak a nőkre gondolok. Szerintem kortól, nemtől függetlenül meg lehetne adni a lehetőséget. Nektek mi a véleményetek erről?

Tudom elcsépelt és sokszor mondom ezt, de higgyétek el így van. Nem tudok belekötni, mert zseniális és okos történet. Leköt, szórakoztat… vagyis inkább elgondolkoztat.
A szerző komoly témákat tár az olvasó elé. A könyv, bár fiatalok a szereplői, messze nem csak fiataloknak szól. Amiken keresztül mennek, a bennük dúló érzelmek, kétségek, mindannyiunkat gyötörhetnek.
A borító nekem picit zsúfoltnak tűnik…nem tuodm. valahogy nem sikerült még megbarátkoznom vele.
Számomra a későbbi kötetek nagy kérdése, Máté vagy Patrik (aki elsőre tökéletesnek tűnik, de biztosra veszem, neki is megvan a „sötét oldala”.

Egy szóval, imádtam! Tényleg. Nagyon. Mikor lesz folytatás?