Szaszkó Gabriella Vigyázz rám

SZASZKÓ GABRIELLA

VIGYÁZZ RÁM (PENNINGTON-TESTVÉREK 3.)

fülszöveg

Chris ​Pennington pszichiátere segítségével, egy évvel a halála után osztja meg terápiájának felvételeit testérével, Daviddel, akinek élete ezek nélkül is szétcsúszóban van. Napjait főleg drogokkal és nőkkel tengeti New Yorkban, amíg aztán váratlan események vissza nem űzik gyerekkori otthonába. Davidnek újra a súlyosan bántalmazó, alkoholista édesanyjával kell élnie, aki egy baleset kapcsán az ágyához lett láncolva. Ráadásul rá kell ébrednie, hogy korántsem ismeri teljesen a múltat: a felvételek olyan borzalmak felé nyitnak kaput, amelyekről eddig fogalma sem volt. Elhatározza, hogy újra elmélyül a fájdalomban, de ez az események olyan láncolatát indítja el, amelyek ellen drogok nélkül képtelen felvenni a harcot. David életébe hamarosan beköszönt a paranoia, miközben Amy újra felkeresi, és felforgatja az életét.

Vajon David győztesen kerül ki a múlt árnyai ellen folytatott küzdelemből? Mi rejtőzhet még a felszín alatt, amire sem David, sem Amy nincs felkészülve? Létezik még olyan kérdés, amire csak Chris tudhatja a választ?

Az olvasást illetően akad néhány rossz szokásom. Először is, az aktuális könyvet hajlamos vagyok random helyeken kinyitni (vagy éppen az utolsó oldalak valamelyikén) és beleolvasni. A másik, hogy a még olvasásra várú kötetek valamelyikébe olvasok bele, teljesen indokolatlanul, csak mert olyan kedvem van. Persze ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy durva spoilerekbe futok bele (volt már rá példa), vagy olyan dolgokba amiket akkor még nem értek, de úgy vagyok vele, hogy  majd idővel megértem.

Viszont nálam ez a rossz szokás egyáltalán nem vesz el az olvasás élvezhetőségéből, néha mire eljutok addig a könyvig, halványan már van képem arról, mire számítsak.

Ez alól a Vigyázz rám sem volt kivétel. Mire eljutottam a tényleges olvasásáig, gyanítottam, hogy ez a korábbiaknál komolyabb/komorabb lesz. Igazam is lett.

De mielőtt belemennék, ejtsünk szót a borítóról! Fontos szerepet kap a kötetben a hőlégballon fesztivál.Sosem nyílt alkalmam kipróbálni, viszont gyerekként néha láttam a nagyszüleimnél reggelente és imádtam még csak nézni is. Mivel ezt juttatja eszembe, különleges helyet foglal el a szívemben.

Utolsó kötetet olvasni mindig keserédes, viszont az érzés hamar eltörpült az aggodalom, a feszültség és a harag mellett, mivel többnyire ezek jellemezték a hangulatom olvasás közben.

Most is két szálon futott a cselekmény, a múlt Chris felvételeit jelentette, a jelen David történetét vitte tovább, ott ahol az előző kötetben abbamaradt.

Utóbbi teljesen szétesett Amy-vel való szakítása után. Írói blokk és ijesztő méreteket öltött drogproblémái mellett az, hogy vissza kellett mennie Fallsba csak hab volt a tortán.
Mégis azt hiszem, ha az események nem úgy alakulnak ahogy, talán örökké menekült volna a démonjai elől, akik végül győzelmet arattak volna felette. Illetve, a drog talán előbb végzett volna vele.

David már felnőttként tért vissza a Pennington házba, amit olvasóként most alkalmam volt kissé jobban megismerni.
Őszintén mondom, bár sosem kellett volna, rideg és nyomasztó volt, élmény volt. Az egész nyomorúságos hellyel furcsa kontrasztban állt az anyja, aki betegen, sminkben ágyhoz szegezve feküdt. Olyannak ismertem meg a korábbi kötetekben, aki mindig adott magára, amivel alapból nincs is baj, csak ne lenne a természete!
Ebben a kötetben pedig ha lehet még inkább hozta a formáját, belőlem pedig most sem volt képes többet kiváltani szánalomnál és haragnál. Semmi más nem jött ki a száján, csak mocsok.
Hogy lehet valaki ennyire gonosz és pusztító? Önző és könyörtelen? Az egészben az a legrosszabb, hogy sajnos léteznek olyanok mint ő.

Chris felvételeivel lassan helyükre kerültek a kirakós utolsó darabkái, amire már rég vágytam. Jól voltak megírva a beszélgetések, ugyanakkor ismerve mi lett a vége, fájdalmas is volt egyben olvasni őket. Sokszor eszembe jutott, vajon milyen ember lett volna belőle és a testvéréből, ha szerető  családban nőhetnek fel.

Kitérve Amy-re, egy pillanatig sem vagyok képes haragudni rá, azért amit a múltban tett. Viszont különösebb érzelmet nem váltott ki belőlem a karakter mostanra sem. Ennek ellenére, a hibáival együtt is pozitívnak jelenségként gondolok rá, hiszen a fiúk sokszor miatta, érte cselekedtek, ő tartotta őket egyben. Miatta akartak jobbak lenni.
Ennek ellenére, azt hiszem egyedül kevés volt ahhoz, hogy Davidet a jó irányba terelje. Örültem, hogy képbe került Mr. Trent. Nem csak mert hála neki a srác képes volt újra írni, hanem fel is vetett egy fontos kérdést. Vajon meddig mehet el egy tanár, ha látja, hogy egy diákjával valami nincs rendben? Beleavatkozhat-e akkor is, ha a gyerek elutasítja a segítséget vagy tagadja a probléma létezését is?

Ez a kötet egy borzalmas út vége, és a legszörnyűbb, hogy Chris nem bírta, Davidnek pedig javarészt egyedül kellett végig járnia ezt az utat. Sokszor nem hittem hogy sikerül, de végül megcsinálta! Őszintén mondom, hogy büszke vagyok rá! Kevesen képesek kimászni a gödörből és újra kezdeni az életüket.

Borító: 5/5
Történet: 5/5 Kell hozzá bizonyos hangulat, és talán a témaválasztás miatt nem is ajánlanám mindenkinek, de én bármikor újra elolvasnám.
A szerző jól bánik a szavakkal és nem is fél használni őket. Minden karaktere jól fel van építve, nem egysíkúak, nem cselekednek irracionálisan.

Az első kötetről ITT a másodikról pedig ITT  olvashatod el a véleményem. A  könyvekben említett zenéket pedig  IDE  kattintva meg tudjátok hallgatni.