Szaszkó Gabriella Maradj velem

SZASZKÓ GABRIELLA

MARADJ VELEM (PENNINGTON-TESTVÉREK 1.)

fülszöveg

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. 

David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… 

Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? 

Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

Legalább két éve el akartam olvasni ezt a trilógiát, és idén a Könyvfesztiválon be is szerettem mind a három kötetet egyben.
Neki is álltam, amint lehetett és kapásból meg is ijedtem ettől a könyvtől, ugyanis az első 90-100 oldal annyira lesokkolt, hogy egy nyomorult gondolatom sem volt (pedig nagyon is lekötött, be is feszültem tőle rendesen), bármennyire is szerettem volna papírra vetni valamit.
Egyszerűen úgy éreztem túl sok minden zúdult a nyakamba olvasóként. Chris váratlan halálhíre, majd  David visszaemlékezése, maga a felismerés, hogy milyen családban nőttek fel.

Ez nem könnyű történet. Sok olyan témát érint, amiről manapság nem beszélnek, vagy kényes kategóriába esik. Családon belüli erőszak (az alkoholista anya veri a gyerekeit), drogfüggőség és önbántalmazás.

Ebben a kötetben David áll a középpontban, mindent az ő szemén keresztül látunk
Először nem értettem miért kell minden kötetben más szereplőre helyezni a hangsúlyt, de mikor a végére értem, a gondolataim szinte sikítottak a kirakós többi darabjáért. Nem lehet ujjal mutogatni egy emberre, hogy ami történt kizárólag az ő hibája, még ha szívem szerint mindenért a fiúk anyját feszíteném keresztre, de erről majd később.

Két szálon fut a cselekmény.
Egy könyvbéli jelen, a Chris öngyilkosságát követő egy hét a temetéssel bezárólag. David ekkor kezd el írni, és feltett szándéka, a temetésig befejezni a memoárt.
A múlt pedig a „Kis Pennington” papírra vetett őszinte és fájdalmas visszaemlékezése.
A váltásokat ügyesen megoldotta a szerző. A múltban történek külön fejezetet kaptak, évszámmal ellátva. Mindezek ellenére, az egész történet egyben volt, egyszer sem éreztem hogy megtört volna a hangulat.

Ami a karaktereket illeti, sokáig Maggie Pennington volt minden rossz okozója. Úgy gondoltam, semmiféle indok vagy mentség nincs arra, amit tesz a gyerekeivel. Értem én, hogy nem éppen sétagalopp fiatalon néhány év különbséggel két gyereket is szülni, de ez nem mentség. Semmire.
Nem egyszer hangoztatta, hogy a szex csak tönkretesz egy nőt, s ezt megosztja a gyerekeivel is.
(Ha már itt tartunk, mik járhattak a nő fejében? Vajon igaza lesz Amy-nek és az anyjuk valami kicsavart beteg módon de mégis szerette a fiait?)

Az apa is sok kérdést vetett fel bennem. Nem értettem, miért nem hagyja ott a feleségét, mindenkinek csak jobb lett volna. Elég sok időnek kell eltelnie, mire elhatározza magát a válás mellett. Nagyszerű apának tartottam, aki imádta a fiait. Ugyanakkor nála azt éreztem, kicsit háttérbe szorult. David általában az anyjáról próbál mesélni a könyvben. Hangsúlyt kap mennyire fiatal volt, talán ezzel próbál indokot találni a nő bizonyos cselekedetére.
Bár ha jobban belegondolok, ha elvállnak, valószínűleg, Maggie-t ismerve biztosan nála kötöttek volna ki a gyerekek, azt pedig egyikük sem élte volna túl. Szóval, hiába hangzik borzalmasan, ez a felállás a kisebbik rosszat jelentette.

Megismerhettük Amy-t Chirs volt menyasszonyát, aki (sajnos) nem sok érzelmet váltott ki belőlem. Elkönyveltem az elhunyt régi és egyetlen igaz szerelmének. Ez a semlegesség az egész könyv során megmaradt. Nem ismertem eléggé ahhoz, hogy véleményt formájak róla.

Egyetlen pozitívumot tudok kiemelni, a fiúk közti mély kapcsolatot. Bármibe is keveredett David Chris mindig befogadta, törődött vele és vigyázott rá. Mindig. Gyerekként, képes volt a verést bevállalni az öccse helyett.
Az anyjuknak, ha mást nem legalább az erős testvéri köteléket köszönhetik.

Emellett hihetetlenül különböznek.
David lobbanékony, vad természetű élénk fantáziával megáldott karakter. A későbbi könyvekből kiderül, minden tettének célja az anyja bosszantása volt.
Chris vele ellentétben csendes, megfontolt, oltalmazó nagy testvér. Feszült, szinte lazítani képtelen, sőt talán az anyjától sem tud igazán elszakadni (de ez igazán a következő kötethez tartozik).
David gyerekkorától az írásban, később a drogokban próbál menedéket keresni a múlt elől.
Chris borotvapengéktől remél megkönnyebbülést.

Ez a könyv egyszerre volt borzalmas, lebilincselő és elgondolkodtató.
Aki bírja a komoly témájú regényeket, mindenképp tegyen vele egy próbát.