RÓBERT KATALIN
Fülszöveg
Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?
Mikor megjelent a könyv, nem foglalkoztam vele, aztán tavaly felfedeztem magamnak, de csupán odáig jutottam gondolatban, hogy jó lenne elolvasni. Idén már konkrétan ott tartottam, hogy nekem ez a könyv kell! A címe annyira megfogott, hogy elmondani nem tudom. Azt hiszem utoljára Sarah J. Maas Tüksék és Rózsák Udvara sorozatától zsongtam be ennyire, nagyjából megmagyarázhatatlan okokból.
Szóval, eljutottam a könyves boltba, meg is vettem a könyvet, örültem magamnak!
Vannak azok a könyvek, amiket szívem szerint egy nap alatt elolvasnék, de szándékosan leteszem néha, hogy elgondolkozhassak az olvasottakon. Ez is ilyen volt. Főleg, hogy nem is hosszú történet.
Többféle embert és sorsot ismerhetünk meg, a közös bennük Marci. Látva, hogy kinek milyen sokat jelent a férfi jelenléte, a tudat, hogy bármikor bármivel hozzáfordulhat, majd milyen hatással van rájuk, ha ő kikerül a képből. Érdekes volt végignézni.
Mindenkinek meg kellett hozna azokat a döntéseket, amik elől eddig menekült, és szembe kellett néznie mindazzal amit eddig magának sem mert bevallani.
A kezdeti aggodalom, hogy vajon állhat a férfi döntésének hátterében, lassan háttérbe húzódik, mert mindenkinek a saját életével kell foglalkoznia, jobban mint addig bármikor.
Gábor és Vencel álltak hozzám a legközelebb. Hasonlóan ostoba gondolatok fordultak meg a fejemben, mint Vencelnek, a munkát és az iskolai végzettséget illetően, na meg arról, hogy a párja mit gondolhat róla, mert utóbbi diplomás, ő meg csak egy könyvesboltban dolgozik.
Ezeket olvasni borzalmas volt, ha belegondolok, hogy én is így viselkedtem, még inkább. Akadt olyan pillanat, mikor kiabálni tudtam volna vele, hogy te bolond! Szeret, veled van, ne rinyálj!
Gábort teljesen megértettem, amiért noszogatta Vencelt, hogy lépjen ki a munkahelyről, lépjen előre az életében, álljon ki végre magért.
Zsófival nem igazán tudtam mit kezdeni, talán mert teljesen más habitusú mint én. Bár végig úgy éreztem, neki Marci lenne az ideális partner (hmm, azok a fránya megérzések).
Margó és Endre esete, gyakoribb, mint az ember gondolná. Az nő feláldozza magát a családért, aztán csak arra gondol, mi lett volna, ha a másikat választja (más hangulata lett annak a bizonyos mondatnak a Mézga Családból „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem felelségül?”). Elhidegült házasság, már a gyerekekbe sem kapaszkodhatott. Csak aki Mézgáék Paulájának Pisti az Margónak László.
Sajnáltam, hogy az ő élete nem lett „happy end”, hogy így fogalmazzak. De ő is meghozott egy döntést. Találkozott Lászlóval. Az évek elmúltak felettük, s talán a nő a régi emlékeket szerette éveken át, de az újra találkozás nem a várt érzéseket hozta magával.
Barka és Marci házassága is oda jutott volna szerintem, mint Margóé. Ebben az esetben a férfi áldozta fel magát a házasságért.
Nem értettem miért jutott el az ő kapcsolatuk egyáltalán erre a szintre.
Barbi ha nem volt biztos magában, érzelmeiben akkor miért? A helyében nemet mondtam volna.
Marci olyan embernek tűnt, aki pontról pontra megtervezi az életét. Szerintem ha Barka helyett mással élt volna együtt, őt veszi el. Felmerült bennem a kérdés, egyáltalán miért kérte meg a nő kezét? Szerették egymást igazán?
A férfi eltűnése remek lehetőséget biztosított arra, hogy Barka végiggondolja a házasságát. Ha Marci nem szánja rá magát az utazásra, erre talán sosem adódik lehetőség.
Önző-e Marci amiért a saját boldogulását helyezte előtérbe? Véleményem szerint nem. Barka is makacs volt, eszébe sem jutott lemondani a tanításról, amit megértek, de azzal nem értettem egyet, hogy Amerikában nem tudna magával mit kezdeni.
Ez a könyv az életről szólt, és minden mondatát a szívembe zártam! Ajánlani tudom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése