REVIVING IZABEL(IN THE COMPANY OF KILLERS 2.)
fülszöveg
Determined to live a dark life in the company of the assassin who freed her from bondage, Sarai sets out on her own to settle a score with an evil sadist. Unskilled and untrained in the art of killing, the events that unfold leave her hanging precariously on the edge of death when nothing goes as planned.
Sarai’s reckless choices send her on a path she knows she can never turn back from and so she presents Victor with an ultimatum: help her become more like him and give her a fighting chance, or she’ll do it alone no matter the consequences. Knowing that Sarai cannot become what she wants to be overnight, Victor begins to train her and inevitably their complicated relationship heats up.
As Arthur Hamburg’s right-hand man, Willem Stephens, closes in on his crusade to destroy Sarai, she is left with the crushing realization that she may have bitten off more than she can chew. But Sarai, taking on the new and improved role of Izabel Seyfried, still has a set of deadly skills of her own that will prove to be all she needs to secure her place beside Victor.
But there is one test that Izabel must face that has the potential to destroy everything she is working so hard to achieve. One final test that will not only make her question her decision to want this dangerous life, but will make her question everything she has come to trust about Victor Faust.
Ugyan az a helyzet, mint a Megtört Herceg kapcsán. Annyira bezsongtam a végétől, hogy szükségem volt a folytatásra, nem érdekelt, hogy angol, a különbség csupán annyi, hogy ezt a könyvet befejeztem, míg a harmadik Royal könyvet nem.
Két borítót találtam hozzá, nekem a második jobban tetszik, illik a sorozat többi részéhez. Ti hogy vagytok ezzel?
Két hónappal később vagyunk az előzőt rész után, amely idő alatt Sarai szépen felépített magának egy életet, mintha nem is ő, hanem egy másik ember lenne. Elsőre szépen hangzott, örültem is neki, másrészt pontosan tudtam, hogy ez részéről csak hazugságok hálója. A felszín alatt, Victorra gondolt, várta, hogy a férfi felbukkanjon. Ezért senki mellett sem tudott ott lenni igazán, például az új életében szereplő srác mellett sem (vele kapcsolatban váltakozik bennem a szegény srác és a rohadék jelző).
Eddig is csak látszólag volt minden szép és jó, majd jött egy kis kiruccanás, ahol Sarai ismét hozta a formáját és Izabellé "változott", hogy bosszút álljon az előző kötetben megismert Hamburgon. Nem hittem volna, hogy belevág, pedig sosem tűnt olyan lánynak, aki csak a száját jártatja.
Talán nem árulok el nagy spoilert, azzal, hogy az akciója sikerül, bár szörnyű következményekkel jár.
És igen! Mikor menthetetlennek tűnt a helyzet, megjelent Victor, akinek nem csak Sarai hanem én is nagyon örültem.
A férfi élete sem egyszerű, mióta magára hagyta a lányt, így féltem hogyan viselkednek majd egymással, de közben örültem, is nekik. Plusz ha nem miattuk aggódtam, akkor az esetleges klisék miatt (amik végül nem következtek be).
Sarai végre megkapta amire az első rész óta vágyott, Victor maga mellé veszi, tanítani/taníttatni kezdi őt. Itt viszont már akadtak a lánynak olyan pillanatai, ami felidegesített. Sokszor a saját feje után ment, kérdőre vonta Victort (a tanárát!!) hogy miért azt és úgy csináltatja vele ahogy. Itt volt talán az egyetlen momentum amikor úgy éreztem Sarai nem az volt, akinek megismertem.
Ezzel szemben Victor borzasztóan jól kezelte a kirohanásait, hű maradt önmagához, s ettől csak még inkább a szívembe zártam őt.
Sarai nagyon nehezen tanulja meg, hogyan viselkedjen Victor világában, de nem adja fel, akkor sem, ha sokszor kemény tanulópénzt fizet. Plusz a fizikális dolgok mellett, meg kell tanulnia bízni Fredrikben és Victorban.
Emlékeztek Fredrikre? Most nagyobb szerephez jutott, sőt külön szemszöget kapott, még ha rövidet is. Aki korábban megkedvelte, vagy kíváncsi rá, annak igazából ez a pici rész a mézes madzag, az igazi csemege a harmadik rész lesz, ami róla szól majd.
Vártam, hogy ez a rész ugyanazokat az érzéseket ébreszti bennem, mint az előző, de nem volt meg. Más volt, s ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán! Volt egy apró mozdulat, ami után úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Csak pislogtam (vagy még azt sem) és csak azon járt az eszem, hogy ez most mi a jó büdös fene??
Drága Szerzőnk megint csavart a történeten mikor nem számítottam rá, méghozzá akkorát, hogy az egészet másként láttam! Konkrétan aban sem voltam biztos, hogy Sarai képe lesz feldolgozni a történteket.
Ja, még egy dolog! Az edzés egy dolog, ám akad egy próba is, amit Sarainak teljesítenie kell, ha be akarja bizonyítani, hogy helye van Victor mellett. Na mikor rájöttem kiakasztott nagyon durván!
Imádtam, és az kell mondjam összességében hozza az első rész színvonalát, teljes mértékben. Külön öröm, hogy a kliséket sikerült eddig elkerülni, senki sem cselekedett ostobán.
A lezárás pedig gyönyörű volt, kerek lett a történet, és nagyon remélem, a későbbiekben hallunk még Sarairól és Victorról.
Két borítót találtam hozzá, nekem a második jobban tetszik, illik a sorozat többi részéhez. Ti hogy vagytok ezzel?
Két hónappal később vagyunk az előzőt rész után, amely idő alatt Sarai szépen felépített magának egy életet, mintha nem is ő, hanem egy másik ember lenne. Elsőre szépen hangzott, örültem is neki, másrészt pontosan tudtam, hogy ez részéről csak hazugságok hálója. A felszín alatt, Victorra gondolt, várta, hogy a férfi felbukkanjon. Ezért senki mellett sem tudott ott lenni igazán, például az új életében szereplő srác mellett sem (vele kapcsolatban váltakozik bennem a szegény srác és a rohadék jelző).
Eddig is csak látszólag volt minden szép és jó, majd jött egy kis kiruccanás, ahol Sarai ismét hozta a formáját és Izabellé "változott", hogy bosszút álljon az előző kötetben megismert Hamburgon. Nem hittem volna, hogy belevág, pedig sosem tűnt olyan lánynak, aki csak a száját jártatja.
Talán nem árulok el nagy spoilert, azzal, hogy az akciója sikerül, bár szörnyű következményekkel jár.
És igen! Mikor menthetetlennek tűnt a helyzet, megjelent Victor, akinek nem csak Sarai hanem én is nagyon örültem.
A férfi élete sem egyszerű, mióta magára hagyta a lányt, így féltem hogyan viselkednek majd egymással, de közben örültem, is nekik. Plusz ha nem miattuk aggódtam, akkor az esetleges klisék miatt (amik végül nem következtek be).
Sarai végre megkapta amire az első rész óta vágyott, Victor maga mellé veszi, tanítani/taníttatni kezdi őt. Itt viszont már akadtak a lánynak olyan pillanatai, ami felidegesített. Sokszor a saját feje után ment, kérdőre vonta Victort (a tanárát!!) hogy miért azt és úgy csináltatja vele ahogy. Itt volt talán az egyetlen momentum amikor úgy éreztem Sarai nem az volt, akinek megismertem.
Ezzel szemben Victor borzasztóan jól kezelte a kirohanásait, hű maradt önmagához, s ettől csak még inkább a szívembe zártam őt.
Sarai nagyon nehezen tanulja meg, hogyan viselkedjen Victor világában, de nem adja fel, akkor sem, ha sokszor kemény tanulópénzt fizet. Plusz a fizikális dolgok mellett, meg kell tanulnia bízni Fredrikben és Victorban.
Emlékeztek Fredrikre? Most nagyobb szerephez jutott, sőt külön szemszöget kapott, még ha rövidet is. Aki korábban megkedvelte, vagy kíváncsi rá, annak igazából ez a pici rész a mézes madzag, az igazi csemege a harmadik rész lesz, ami róla szól majd.
Vártam, hogy ez a rész ugyanazokat az érzéseket ébreszti bennem, mint az előző, de nem volt meg. Más volt, s ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán! Volt egy apró mozdulat, ami után úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Csak pislogtam (vagy még azt sem) és csak azon járt az eszem, hogy ez most mi a jó büdös fene??
Drága Szerzőnk megint csavart a történeten mikor nem számítottam rá, méghozzá akkorát, hogy az egészet másként láttam! Konkrétan aban sem voltam biztos, hogy Sarai képe lesz feldolgozni a történteket.
Ja, még egy dolog! Az edzés egy dolog, ám akad egy próba is, amit Sarainak teljesítenie kell, ha be akarja bizonyítani, hogy helye van Victor mellett. Na mikor rájöttem kiakasztott nagyon durván!
Imádtam, és az kell mondjam összességében hozza az első rész színvonalát, teljes mértékben. Külön öröm, hogy a kliséket sikerült eddig elkerülni, senki sem cselekedett ostobán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése