A.O.ESHTER
FRIGG ROKKÁJA II.
fülszöveg
Azt mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?
Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.
Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.
Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.
A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…
Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.
Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?
A kötet külsőre pont olyan tökéletes, mint a korábbiak. Keménytáblás(bírja a gyűrődést), van benne könyvjelző, ami azért jó, mert szerintem ilyen utoljára verseskötetben láttam, de lehet még ott se (ettől csak különlegesebb az egész, nekem pedig nem kell mindenféle fecnit és zsepit használnom jelzőként). Valamint a fejezetek elején díszem motívumot találunk, és megint csak annyit tudok mondani róla, hogy szép, élmény kézbe venni.
Drágának tűnhet, de szerintem már attól megéri az árát, ahogy kivitelezték.
Ez a rész ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, aminek nagyon örülök, ez által nekem az egész egyetlen nagy történtetnek tűnik. Bár akad azért negatív oldala is, akár egy gonoszul lezárt sorozatnak (tipródhatsz rajta, vajon mi történik a következő részben,miután úgy fejezték be az aktuális részt, hogy idegbaj kerülget tőle.
Ne tévesszen meg senkit a külső, Esther képes durva dolgokat művelni a lapokon. Sokszor mondtam, hogy számomra az ő könyvei olyanok, mint egy 4dx mozi és ezt a mai napig tartom (igyekszem a későbbiekben nem ismételni ezt a mondatot). Itt is mindennek színe, tapintása, illata van. Ez szép és jó, kivéve mikor éppen jön a medve, mert az nem jó. Tényleg volt medve a történetben, de Einarr megoldotta.
Szóval ez a "mozi élmény" szép és jó, ha éppen öröm és boldogság a szereplők jussa, ám az ábrázolásmód - értelemszerűen - akkor is megmarad mikor folyik a vér, eltörnek a csontok vagy esetenként levágnak pár végtagot, vagy valamely más testrészt.
Valaki azt mondta, nem fér meg együtt a romantika és a viking kor, mert ők a barbár harcos nép. Ez valahol igaz is, de szerintem Esther eltalálta az egyensúlyt. Ahogy feljebb is írtam, akad brutalitás bőven, de minden jókor jó helyen történik, viszont külön élmény, hogy fogalma sincs róla az embernek, mikor történik olyasmi ami átbillenti a hangulatot.
Ami a karaktereket illeti, kezdésnek Asa és Alex. Az ő száluk a történetben leginkább keserűséget hagyott maga után. Biztosra veszem, hogy a különbségek ellenére tökéletesek lennének együtt, a lány akár a bandába is beállhatna Sonja mellé. Szóval szép életük lehetne, ha nem létezne a történetben Ralf.
Hát vele bajban vagyok, de nagyon. Hol azt gondoltam, hogy lehet még jó házasság az övék, aztán a történet végére már úgy éreztem, Asha tönkre megy ebben a kapcsolatban. Fogalmam sincs mit gondoljak róla, hogy a rokonairól már ne is beszéljek! Béketűrő ember vagyok, de Corina és Viggo előhozzák belőlem az állatot (a lehető legrosszabb értelemben). Mondjuk, kíváncsi lennék milyen gondolatok keringenek az ő fejükben? Valami oka biztos van annak, hogy úgy viselkednek, ahogy.
De azért is zseniális ez az egész történet, mert a számomra enyhén szólva unszimpatikus karakterről is többet szeretnék tudni, nem zárom le annyival, hogy utálom és kész.
Mint ahogyan a fülszövegben is említik, két esküvő szerepel a történetben. Sonja és Einarr esküvője volt az egyik kedvenc jelenetem a könyven (ott még elhittem, hogy Brenna képes normálisan viselkedni a lánnyal, aztán rádöbbentem, hogy mégsem). Kedvenc helyszín egyértelműen a kis erdei ház, ahol a mézesheteiket töltötték, ott én is élnék hetekig a párommal.
Örültem, hogy az első részben felmerült talány Sonja álmaival kapcsolatban megoldódott, viszont ez az apróság borzalmas dolgokat hozott magával, amitől csak még feszültebbé vált a légkör.
Ez már így is hosszú lett, szóval most rövidre zárom.
Imádtam, mert pörgött kezdettől fogva, tele volt váratlan fordulatokkal. Sírtam, nevettem, összeszorította a szívem, néha peidg anyáztam is, mert egyszerűen dühös lettem valakire.
Szörnyen kíváncsi vagyok a harmadik részre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése