Zakály Viki Szikra

ZAKÁLY VIKI SZIKRA

Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg.

Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított…

Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?

Mikor megtudtam, hogy Vikinek új könyve jelenik meg, bezsongtam, ennek ellenére, úgy alakult, hogy jóval a megjelenés után vettem meg a kötetet. 
Őszinte leszek, részben a borító miatt kicsit hezitáltam rajta. Eleinte nem tetszett, nagyon csilli-villi volt, de mire befejeztem a könyvet megbékéltem vele. A csillogás már nem zavar, a lila szín kifejezetten tetszik..

A fülszöveget elolvasva egy könnyed történetet vártam, sőt egy picit attól is féltem, hogy sablonos lesz.

Két szálon fut a cselekmény. A múlt, Sztella Tamással való találkozástól a balesetig. A jelen, az azt követő időkről szól. Minél jobban peregtek az oldalak, annál inkább formálódott bennem, hogy ez az  utazás, nem csak fizikai.

Ki tudja, ha nem következik be a baleset, Tamás hatására Sztella akkor is hatalmasat változott volna, így viszont a kialakult szituáció kényszerítette, hogy napról napra tovább menjen, egyre inkább kilépve a komfortzónájából. Látta a világot, megismert új embereket, még akkor is ment előre, mikor reménytelennek tűnt minden. Le a kalappal előtte komolyan!

Büszke vagyok rá!

Igazából már maga az alaptörténet felvet egy jó kérdést: Te Kedves Olvasó, Sztella helyében elindultál volna? Szembemenve mindennel és mindenkivel?

Tamásnál érdekes módon számomra nem bírt jelentőséggel a külső. Rosszfiúnak sem tudom bélyegezni, sokkal inkább férfinek mondanám. Mármint a könyvet olvasva egy férfi és nem egy fiatal srác képe jelent meg előttem. Kezdettől érződött rajta, hogy sok kemény dolgon ment keresztül. Érettebb a koránál, a lány hozzá képest buborékban élte az életét, még akkor is ha ez szeretettel volt kibélelve.

Fontosabbak voltak a tettei, Sztellához intézett szavai, mint hogy jó a teste, tetovált és mellesleg énekel is. Ezek valahogy hidegen hagytak, egyetlen pillanatig sem gondoltam rá, mint könyves álom pasira, pedig lehetne.

Szerettem volna többet megtudni róla. Ismerni akartam a gondolatait, látni akartam az eseményeket az ő szemén keresztül.

Ez a vágyam ugyan kicsit beteljesült a +1fejezetben, korántsem éreztem elégnek. Azt hiszem el tudtam volna viselni egy váltott szemszöget.

A sablonoktól való félelmem kicsit Sztellával kapcsolatban beigazolódott, de koránt sem annyira, hogy zavaró legyen. Illetve, nem is a zavaró a jó kifejezés! Minden cselekedetének, meg volt a maga indoka, amivel nem felétlen értettem egyet, ugyanakkor vitatkozni sem tudtam volna vele. Nem jót vagy rosszat, egyszerűen csak döntéseket hozott.

Mint karaktert, nem zártam különösen a szívembe Jól fel volt építve, mint karakter, mégis Tamáshoz hasonlóan, Sztellánál fontosabb volt számomra a megtett belső utazás.

A történet fülszöveg alapján egyszerűnek tűnt, és valahol az is. Más szemszögből, bár Sztella szemén át látjuk az eseményeket, Tamásnak is meg kellett hoznia egy nehéz döntést. Tudom hogy neki sem volt könnyű,mégis talán jobban el tudtam volna viselni ha csak annyiról lett volna szó, hogy egy időre egyedül kell lennie. Még akkor is ha enélkül maga a könyv sem létezne. Olyan volt mintha Sztella helyett is döntött volna, bár bizonyos szempontból megértem. Hosszasan lehetne arról írni kinek van igaza, de azt hiszem valahol mindkettejüknek.

 Bár vegyes érzelmekkel indultam neki, végül nagyon megszerettem. Éltek a karakterek, a leírások jók voltak, könnyen oda tudtam magma képzelni egy adott helyszínre.

Kíváncsian várom a következő Zakály Viki könyvet!

Borító: 5/4
Történet: 5/4