J. A. REDMERSKI
THE SWAN AND THE JACKAL (IN THE COMPANY OF KILLERS 3.)
fülszöveg
This is not a romance in any sense of the word. If that's what you're looking for, don't read it.
Fredrik Gustavsson never considered the possibility of love, or that anyone could ever understand or accept his dark and bloody lifestyle—until he met Seraphina, a woman as vicious and blood-thirsty as Fredrik himself. They spent two short but unforgettable years together, full of lust and killing and the darkest kind of love that two people can share.
And then Seraphina was gone.
It’s been six years since Fredrik’s lover and sadistic partner in crime turned his world upside-down. Seraphina went into hiding and has eluded him ever since. Now, he’s getting closer to finding her, and an innocent woman named Cassia is the key to drawing Seraphina from the shadows. But Cassia—after sustaining injuries from a fire that Seraphina ignited—suffers from amnesia and can’t give Fredrik the information he desperately seeks. Having no other choice, Fredrik has been keeping Cassia locked in his basement as he not only tries to get her to recall her past—because she and Seraphina share it—but also to protect her from Seraphina, who clearly wants her dead.
But Cassia is a light in the darkness that Fredrik never believed existed. After a year subjected to her kindness and compassion, he finds himself struggling with his love for Seraphina, and his growing feelings for Cassia—because he knows that to love one, the other must die.
Will light win out over darkness, or will something more powerful than either further destroy an already tortured soul?
Mikor megláttam a borítót két gondolat fogalmazódott meg bennem. Tetszik, talán mert végre férfi van rajta, akit ráadásul semmi erotikus nem leng körbe. A másik, hogy véresebb mint a korábbiak, így sejtettem a történet is az lesz, igazam lett.
Fredriket már a korábbi kötetekben megismertük, már akkor sok volt körülötte a kérdőjel, így mikor megtudtam, hogy önálló részt kap nagyon megörültem. Nem sok olyannal találkoztam még, hogy egy sorozat részeként főszerepbe kerüljön egy mellék karakter.
Még különlegesebbé teszi a könyvet, a szerző előszava, mivel a történet kapcsán számos félreértés adódott, például hogy sokan romantikusként tekintettek rá, pedig ez egy krimi, vagy thriller kategóriába tartozó mű, amelyben időnként előfordulnak romantikus, vagy erotikus pillanatok.
Ezúttal mondhatni két szálon fut a cselekmény.
Egyrészt a Fredrik-Cassia-Seraphina felállás.
A férfi életébe, és időnként múltjába bepillantani úgy éreztem különleges volt, hiszen róla a könyvbéli szereplők is nagyon keveset tudnak (egyedül Viktor ismeri igazán). Bár nem mondhatnám, hogy teljes képet kaptunk arról hogyan is lett ő az aki. Múltjának bizonyos szakaszára (a Seraphinával kapcsolatosra) például sokkal részletesebben szeretnék tudni)
Seraphina neve korábban is felmerült, most viszont csupán egy kísértetként tekintettem rá, akit Fredrik üldöz. Szívesen belesnék az ő gondolataiba is.
Cassia a fény, a törékeny fehér hattyú ebben a könyvben, róla csak annyit hogy meglepett, de minden értelemben. Nem éreztem valami nyávogós szöszinek sem. Bár ahhoz képest keveset szerepelt, inkább Fredrik szemszögéből láttuk az eseményeket. Mondjuk ez nem von le a jelentőségéből.
Másrészt az előző kötetekben megismert Viktor Faust és az általa alapított szervezet aktuális megbízása van terítéken, ami Fredrik dolgát igen csak megnehezíti, mivel vívódásai közepette itt is helyt kell állnia. Emellett meg kell küzdenie a mellé beosztott új taggal Doriannal, akinek sosem áll be a szája, és forrófejű. Fredriknek sokszor át is fut a fején, hogy le kéne lőni.
Ezt a második szálat nem éreztem száz százalékig odavalónak. Szerintem annyi haszna volt, hogy a szerző megmutassa milyen hatással van Cassia jelenlétének Fredrik munkájára. Utólag mégis inkább azt mondom, így volt kerek egész, nem mellesleg a régi karaktereket is jó volt viszontlátni, az újak sorsának alakulását pedig kíváncsian várom.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem romantikus könyv, mégis féltem mi lesz a Cassia Fredrik páros sorsa. Egyszerűen nem tudtam elképzelni , ahogy ők ketten „boldogan élnek”, valahogy úgy mint Viktor és Izabel. Cassia túl törékenynek tűnt a gyilkosok társaságához, Fredriktől pedig idegen lett volna, egy teljes pálfordulás. Hátrahagyni az eddigi sötétséget egyetlen nőért.
Utólag tudom, indokolatlanul féltem egy sablonos drámai szerelmes befejezéstől.
Helyette percekig kezembe temetett arccal ültem, és hajtogattam, hogy „ezt nem hiszem el. Ez mi?” Olyan csavart kaptam, ami eszembe sem jutott soha!
Nem hittem volna, hogy ezt írom, de nem sok kellett hozzá, hogy legördüljön néhány könnycsepp. Amit ettől a könyvtől végképp nem vártam.
Sötétét és feszült hangulatú történet volt. Egy pillanatig sem éreztem, a színvonal esését, akár magában a cselekményben, akár az előző kötetekhez képest. Hozta a megszokott vért és erotikát, ha a pillanat megkívánta, ezt még mindig imádom benne, hogy egyik sincs (de főleg utóbbi) indokolatlanul túltolva.
Remélem ez a sorozat itthon is kiadásra kerül (még csak a Megölni Sarait jelent meg a Könyvmolyképző gondozásában) és megtalálja az olvasóit.
