Papp Dóra interjú

Papp Dóra írónőt a Bolyongó című könyve kapcsán faggattam egy kicsit. Fogadjátok szeretettel!

Mi adta az ötletet a történethez?
Az, ami az elmúlt években érlelődött bennem és érdekelt: vallásfilozófia, a világunk megértése, működése. Aztán a Vikingek című sorozat feltette az i-re a pontot, és akkor már tudtam, hogy muszáj lesz írnom egy történetet a vallásról és arról, hogyan állnak hozzá a mai magyar fiatalok.

A zenéket mennyire volt könnyű vagy éppen nehéz összeszedni a könyvbe?
Változó. Van, ami egyértelmű, és van, amit sokáig kellett keresnem.

Miért pont skandináv mitológiát választottad? Sok kutatómunkát igényelt az írás?
A görög-római már lerágott csont, az északi mondakörről pedig nem tudtam eleget, de mindig is kíváncsi voltam rá, így beleástam magam.

Mennyi idő alatt készült el a kézirat? Előfordult, hogy valamelyik szereplőd magához ragadta az irányítást és a saját feje után ment (gondolok itt elsősorban Norbira)?
A  kutatómunkával együtt majdnem egy évet vett igénybe. Norbi végig a feje után ment, miután alaposan sikerült kidolgoznom a személyiségét.

Szándékos volt egyfajta vallási ellentét Norbi és az osztály többi tagja között? Érdekes, hogy előbbi verte ki a biztosítékot, és nem a tetoválásai (Lehet velem van a baj, én az utóbbin jobban kiakadtam volna).
Persze, hogy szándékos volt. A gyanú érzete volt szándékos, amit a pogány szó hallatán érez egy olyan ember, aki keresztény kultúrkörben nevelkedett vagy sokat hallott róla élete során. Főleg, ha otthon elmeséli a szüleinek, milyen az új osztálytársa. Mindenkinél más az ingerküszöb, mindenki máson akad ki.

Szeretted a történelmet? Mi a helyzet a kártyával ?
Mindkettőt szeretem.

A könyv végi történelemórán számos aktuális dolog szóba kerül. Ezt egyfajta figyelemfelhívásnak szántad a fiatalok számára, vagy esetleg a saját gondolataidat szeretted volna leírni?
Az egész történetbe próbáltam aktuális motívumokat és eseményeket belecsempészni. Aki ezt észrevette, aki erre fogékony, az értékeli, hogy merek ilyenekről írni, akinek ez már sok, az valamiféle rózsaszín ködben él, de az nem az én műfajom. Arról a világról írok a fiataloknak, amiben élünk. Nem vagyok hajlandó hülyének nézni az olvasóimat, inkább fel szeretném készíteni őket arra, amiről ők igenis tudnak, hisz mindennap benne élnek vagy az interneten keresztül eljut hozzájuk az információ. Akik ismerik az írási stílusomat, örülnek neki, hogy ilyen dolgokról írok, ezt szokták meg tőlem.

Van elképzelésed arról, mi történt Norbiékkal, mikor a könyv lapjai már elfogytak?
Persze, hogy van, de az már nem a könyv része. A Bolyongó így kerek, mert Norbi életének egy fontos, sorsfordító szakaszát meséli el. Sokan nem értik, miért itt hagytam abba, ahogy a Tükörlelkek végét is kérdőjelesnek ítélik, de én mindig arról akarok írni, amikor a változás végbemegy, az a legizgalmasabb folyamat, a legfontosabb szakasz. Az eredményt már bárki el tudja képzelni magának is.

Köszönöm a válaszokat!