Schiffer Miklós Köszönöm, Kérem

SCHIFFER MIKLÓS

KÖSZÖNÖM, KÉREM

Jómodor akkor is létezik, ha sokan nem hallottak róla

fülszöveg

Az ​emberek közötti kapcsolatoknak mindig is megvoltak a maguk szabályai, amelyeket a közösség tagjainak be kellett tartaniuk. Bíborbanszületett Konstantin bizánci uralkodó már a X. században komplett illemtankönyvben foglalta össze a viselkedés, a rendezvényeken és a császári udvarban való megjelenés, a közös étkezés szigorúan követendő törvényeit.

Ma is terjedelmes kézikönyvek tárgyalják ezt a témát, sőt egyetemi szakokon és tanfolyamokon képeznek protokollszakértőket, akik segíthetnek eligazodni a földi halandóknak a diplomácia útvesztőiben.
A mindennapokban ugyanakkor nem a régmúlt idők etikettjét vagy a hivatalos érintkezések során érvényes protokollt kell elsősorban ismernünk, hanem sokkal inkább az illem (más szóval: a viselkedéskultúra) és a jó modor, az ízléses megjelenés szabályait érdemes elsajátítanunk, amelyek révén kulturált ember módjára élhetünk.

Meggyőződésem, hogy a klasszikus viselkedési szabályok soha nem évülnek el, csupán a kor igényei szerint változnak, fejlődnek, vagy éppen újabbak születnek a régiek mellé. Attól, hogy szívesen kapunk be egy szaftos hamburgert valamelyik trendi street food helyen, még nem árt tisztában lennünk azzal, hogyan étkezhetünk kulturált módon a damaszttal terített asztal mellett. Manapság mindenki tegeződik, de ettől ismernünk kell az udvarias megszólításokat, a köszönés formálisabb verzióit is. Mostanra az élet egyre több területén megvalósult a nemek közti egyenlőség, ennek ellenére – vagy éppen emiatt – fontos, hogy a férfiak megőrizzék a nőkkel szembeni tiszteletteljes, előzékeny viselkedésüket. Én azt vallom, hogy a jó stílus, a helyes manír ma, a XXI. században is nélkülözhetetlen eleme társas kapcsolatainknak, szebbé teszi a mindennapjainkat, feldobja a környezetünk hangulatát, s nem utolsósorban örömet szerez önmagunknak is…

A szöveg végső formába öntése során arra törekedtem, hogy a családi élettől az utazáson át a terített asztalig, a helyes megszólítási formákon keresztül az esküvőszervezésig és az online jelenlétig az összes releváns témára kitérjek, amelyek a mindennapokban felmerülhetnek, s választás elé állíthatnak minket. „A jó modor a legjobb útlevél az életben" – vallotta Jean de La Bruyere francia moralista a XVII. században. Ennek szellemében született meg ez a könyv.

A könyvről Facebookon láttam egy hirdetést, már akkor felkeltette az érdeklődésem. Minden késztetésem ellenére hezitáltam, hogy megvegyem-e. Persze végül rászántam magam, máskülönben nem írnám most ezt a bejegyzést.
Plusz már akkor felvetett bennem néhány kérdést, mikor még csak meg sem vettem. Ezek nem arról szóltak, hogy egyáltalán érdemes-e megvennem, hanem hogy a mai világban mennyire fontos betartani az illemet? Mármint, őszintén, hányan figyelnek rá? Sokuknak se kedve, sem türelme hozzá. Mindig mindenki siet mindenhová, nincs ideje udvariasnak lenni. Mégis, megjegyzik, ha valahol valaki udvariatlanul viselkedik velük.
Persze, az hogy ismerjük ezeket a szabályokat, és hogy betartjuk őket két külön dolog.

Kivitelezés szempontjából egyszerű, igényes kiadvány (az illusztrációkért  egyenesen rajongtam). Szerkezetét tekintve, 18 fejezetből áll (plusz bevezetés és zárás) ezalatt mindenre részletesen kitér. Természetesen a legalapvetőbb szituációtól indít, tanuljunk meg illendően köszönni, és persze az sem mindegy, kit hogyan szólítunk meg (különböző napszakban, helyszíneken, szituációkban). Ezek mellett ízelítőt kapunk abból is, hogyan viselkedjünk szállodában, étteremben, közlekedés során, csak hogy néhány példát említsek. Minden fejezetben felölelt témát részletesen kifejt, több szemszögből megvizsgál, még ha csak néhány sorban is.

Le kell szögeznem, attól, hogy valaki elolvassa ezt  a könyvet (vagy bármi más erről szóló írást) nem fog azonnal illendően viselkedni, akarni is kell. Meg persze odafigyelni, és az embernek magát folyton figyelmeztetni (ami egyáltalán nem egyszerű).

Jó érzés, hogy ott lesz a polcomon, és bármikor levehetem, ha szükségem van rá. Bevallom régóta hiányoltam egy illemtannal kapcsolatos könyvet. Értem, hogy ott az internet, ahol minden megtalálható, de szükségem volt valami kézzelfoghatóbbra.

Összességégében hasznosnak találtam, nem bántam, hogy megvettem.