ISTÓK ANNA
ÉHES FELHŐ A NAPOT
fülszöveg
Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.
Nóra gasztronómia iránti szenvedélye sugárzott a
lapokról!
Minden fejezet egy étel vagy ital címét viseli, amik persze el is készülnek a könyvben, ez adott neki egy kis gasztroregény beütést.
Közben pedig ott van lány saját démonaival való küzdelme.
Lassan, lépésről lépésre megtalálja a saját útját, szenvedélyét, a helyet, ahol végre jólérzi magát és kiteljesedhet.
Mindezek mellett, Zsóka gondolatait is megismerjük, ami sokat hozzáad a történethez, hogy kerekebb legyen, és bizony sokszor megmentett attól, hogy felilndultásgból vonjak le téves következtetéseket. Azok a részek, néha csak csavartak egyet a sízvemen.
Bár be kelll vallanom, azért rá is haragudtam, nem volt tisztességes Csongorral és szerintem egy ponton már magával sem. Mindkettejüket tönkretette, azért, hogy megfeleljen a szülei elvárásainak, és mert félt a konfliktusoktól. Hogy retteghet valaki ennyire a konfliktusoktól? Bizonyos értelemben nagyon is megértem őt, másfelől dühít a viselkedése. Önzőnek tűnik.
Negatív karakterkénkt az anyát tudnám említetni, persze biztos szerette a gyerekeit, egyszerűen csak, mintha a saját gondolkodását, értékrendjét próbálta volna rajuk erőltetni.
Szívesen beleláttam volna a gondolataiba, sőt azt kívánom, bárcsak Csongorból is többet kaptam volna.
Szóval ahogy láthattátok, a történet a lassú, lelki folyamatokra koncentrál, aki szereti az ilyet annak bártran ajánlom (a végén meg hátha kedvet kap a főzéshez is).
Ha össze kellene foglalnom az egész egy gondolkodós, "magamratalálós" keserédes olvasmány volt, ami úgy érzem pont jókor talált rám.
Minden sorát imádtam! Köszönöm!
Szia. Annyira örülök, hogy tetszik a borító. Mindkét könyvnek en terveztem. Sokat jelent, hogy borito alapján dontottél a vasarvás mellett. ♥️
VálaszTörlés