Chiara Pillangólány

CHIARA

PILLANGÓLÁNY

fülszöveg

Virágnak ​különös titka van, ami elszigeteli mindenkitől. Olyan, mint egy kecses, sötét árnyék, aki a homályban rejtőzik, és keresi a feledést. 

Belé bárki hatolhat, de megközelíteni nem hagyja magát.

Vonzódik a tanárához, de mégis kerüli őt. 

Ám egy véletlen találkozás meglepő helyzetbe fordul át. 

Gábor, aki sötét, bűnös titkot cipel a szívében mintha lelátna a lány lelke mélyéig, és érezné minden rezdülését. Szokatlan módon találnak közös hangot: verseken keresztül üzennek. 

Az érzések egyre forróbbak és felkavaróak, ám vallhatnak-e arról, amiről nem lenne szabad? 

Kialakulhat-e szerelem tanár és tanítvány között? 

Mi lesz, ha Gábor rájön Virág megdöbbentő titkára?

A sodró lendületű, szenvedélyes erotikus regény a magyar költészet útjain barangol, Kia, a szerző könnyű kézzel vezeti az olvasót; a mágikus realizmusba hajló történet hatalmas élmény lesz a különleges romantikára vágyó női olvasóknak.

Korábban is írtam már Chiara (Kia) regényeiről a blogon, ez a bejegyzés viszont különleges, mert a szerző első nyomtatásban megjelent történetéről szól.

Imádom a borítóját, mert egyszerű és a történethez abszolút illik, s végre nem karaktereket láthatunk rajta. 

Eleinte egy korábbi regényre a Fekete Főnixre emlékeztetett, de annál jóval sötétebb történetet kaptunk. Előrebocsátom, aki olvasta az a regényt és szerette, ezt is imádni fogja!

Visszatérő elem a korkülönbség. Virág és Gábor között 19 év van. Leírva sok igen, de még mindig azt gondolom, az emberektől függ milyen lesz egy ilyen kapcsolat. Ha jól csinálják, tanulhatnak egymástól.

A tanár-diák szerelem sem újdonság, láttam már sorozatban és könyvben is. Szóval ez alapján re lehetne sütni, semmi új nincs benne. Ó, dehogy nem!

 Erotikus? Ha kell, igen, viszont sehol egy indokolatlan vulgáris szó. Annak idején a Papírszívben lenyűgözött ez az egyensúly és Kia gyönyörű szóhasználata, s ez máig megmaradt.

Szóval az alap szituáció adott, Virág és Gábor rájönnek, hogy egyáltalán nem közömbösek egymásnak, de még két hét van az érettségiig, ami tovább bonyolít a nem hétköznapi szituáción.
  Érdekes, hogy tavasz van a könyvben, a fejemben viszont végig ősz volt, azt hiszem a történet hangulata miatt. Más is hasonlóan érezte esetleg, aki olvasta?

Mindig lappangott Kia  történeteiben valami amit mágiának is nevezhetünk, attól függ, mennyire vagyunk rá vevők. Itt viszont nem volt választás, az arcomba lett vágva valami amit Virág átoknak tekint, ám szerencsére a könyv végére átformálódik benne az érzés. 

Gáborhoz nem tudnék mit hozzáfűzni. Hogy miért lett emlékezetes számomra, azt nem részletezném, valószínű, ha megpróbálnám nem lennék képes kulturáltan szavakba önteni. Szenvedélyesen szeret, és ölne is a lányért ha kell. Ha azt mondom beleszerettem elcsépelt és szirupos lenne. Ez valami más.

Virág belül összetört, kívül pedig tüskésebb, mint bárki, az álarcát pedig profin viseli az iskolában és a nővére előtt is. Mintha két élete lenne. Egy amit az iskolában és a környezetének mutat, a másik pedig szombat esténként mutatkozik meg. A valódi énjét csak a férfi ismeri, s valabol ez így van jól. Ha az akit szeretünk jobban ismer bárki másnál.

Szóval magával ragadott, a verseket is imádtam, különösen Pilinskyt és Nerudát. Többet szeretnék tőlük olvasni.

Romantikusnak tűnt eddig, ugye? Na, ekkor a szerző fogta magát és csavart egyet a szívemen, én pedig könnyeztem. Számítani lehetett rá, de naivan reméltem, hogy mégsem történik meg. De megtörtént, és minden keserűsége ellenre azt mondom, Gábor és Virág szerencsések. 

Hogy mennyire Happy az End nézőpont kérdése. Szerintem boldogabb, mint eddig bármi.

Köszönöm!