Mikor létrehozok egy szereplőt, először csak egy hang a sok közül, jelleme is kiforratlan. Nagyjából tudom, milyennek szeretném, milyen szerepet játszik majd a történetben.
Írás közben mindent előre eltervezek, ami a cselekményt illeti, sokszor még a vázlatnak is van vázlata (mire elérek egy regény végére, hatalmas kupac papírt írok tele). Pontosan tudom kinek mikor mit kell tennie.
A Két Világ esetében ez teljesen másként alakult. A történet egy pontján Lívia képtelen cselekvésre bírni magát, szenved a tétlenségtől, fél az új dolgoktól, amiket nem ismer. Fogalma sincs mihez kezdjen a szituációval amibe csöppent. Tanácstalan, magányos, elveszett és céltalanul lézeng. A saját gödrének legmélyebb pontján csücsül.
Aztán jön Ő! A különös férfi, akin már messziről látszik, merőben más körökben mozog, mint a lány, és mégis....
Erik karaktere sokáig formálódott a kezeim között. Tudtam, hogy idősebb lesz Líviánál, és vagyonosabb is. Eredetileg hatvan körülinek gondoltam, de nem értettem, hogyan lehetne ennek ellenére olyan kapcsolata a lánnyal amilyen. Nem tudtam elképzelni egy ennyire idős férfi vonzó is lehet.
Kettejük első találkozásáról aztán megszületett a vázlat, majd néhány hónappal később meglett az utolsó jelenetük, a kettő közt azonban nem volt semmi. Addig halogattam az Erikkel való munkát, ameddig csak a regény engedte. Eleinte ugyan felbukkant a gondolataimban, alakítottam rajta, de sosem engedtem magamhoz közel, de ennek már inkább érzelmi okai voltak.
Aztán bő másfél évvel a regény ötletének felmerülése után leültem, és gyakorlatilag három nap alatt megírtam kettejük kapcsolatát. Részletezve amit kell. Érzelmeket, gondolatokat, együttlétet. Borzalmasan nehéz volt megtalálni az egyensúlyt szeretkezés terén. Nem akartam úgy tekinteni a szexre, mint valami Ördögtől való dologra, ugyanakkor el akartam kerülni a dobálózást a vulgáris szavakkal, pusztán azért mert testi dolgokról van szó. Azt, hogy sikerült e jól megírni kettejük jeleneteit, majd ti eldöntitek.
Térjünk vissza Erikre! A korkülönbséggel nehezen barátkoztam meg, hát végül lefargtam belőle, olyan negyven körüli lett a férfi. Elégedett voltam a végeredménnyel, örültem, hogy végre átlendültem egy számomra nehéz szakaszán a regénynek.
Később szembe jött velem ez a cikk, és a képeket látva ráébredtem, hogy igenis léteznek vonzó ötvenes férfiak, így ismételten átalakítotam a karaktert. Ekkor éreztem úgy, hogy olyan lett, mint szerettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése