Alessandra Torre A Szellemíró

 ALESSANDRA TORRE

A SZELLEMÍRÓ

fülszöveg

A végén minden kiderül!

Négy évvel ezelőtt hazudtam. Odaálltam a rendőrség, a barátaim és a családom elé, és kitaláltam egy mesét. Életem addigi legjobb történetét. És mindannyian elhitték. Nem lepődtem meg, hiszen a történetek kitalálása tett híressé. Tizenöt bestseller. Több millió rajongó, hírnév és vagyon. Már csak egy történetet kell elmesélnem. Életem legfontosabb történetét, egy megdöbbentő fordulatot, melytől az olvasóim padlót fognak, és levegőért kapkodnak majd. Azt mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Nos, ez a történet meg fog ölni.

Díjnyertes alkotó szívbe markoló,

rejtélyes története, váratlan fordulatokkal.

Merülj el a titkaiban!

A borító egyben van, ránézni is jó! Azt kell mondjam, ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amiket “külső alapján” vettem meg. Imádom a színét, a háttérben lévő kézzel írott szöveget, és hogy nem kap túl nagy hangsúlyt a női karakter.

Néhányan Collenn Hoover Verity c. regényéhez hasonlították, amit egyrészt értek, de szerintem a nyomába sem ér, csak szeretne olyan lenni. Bár könnyen lehet, csak azért gondolok így rá mert engem Hoover könyve megvett kilóra az első betűtől az utolsóig.

Aki ismer, tisztában van az olvasási szokásaimmal. Nevezetesen, hogy hajlamos vagyok az éppen aktuális könyvembe random helyeken beleolvasni, és a végébe is. Erről itt szó sem volt. Egyáltalán nem érzetem késztetést, hogy random kinyissam valahol és elolvassak néhány mondatot. 

Egyszerűen engedtem, hogy magával vigyen. Mert ez a történet lassú, komor és komoly. Emberi dolgokra koncentrál, ahol az írás csak egy eszköz, hogy egy szenvedő lélek megnyugvást találjon.

Helena el akar mesélni egy történetet. Hosszú, kínzó hallgatás után őszintén a világ elé tárja a legsötétebb titkát.

A történetet, különlegessé teszi, hogy ez egyfajta könyv a könyvben. Haldoklóként Helena felfogadja a legnagyobb riválisát, hogy legyen a szellemírója, mikor ő már képtelen lesz az írásra.

Három hónapja van rá. Élete legrövidebb határideje.

Ez a történet amellett, hogy bizonyos szempontból szépnek mondható, komor és lehangoló. Helena ugyanabban a nagy házban él, mint még mikor minden rendben volt és létezett családja. Most minden üres és nyomasztó, mintha folyton emlékeztetni akarná magát a történtekre. Érthető az önvád, de ez szerintem akkor sem normális (mondom ezt úgy, hogy még csak át sem éltem hasonlót, mint ő).

Ti képesek lennétek rá? Azon a helyen maradni, ahol életetek legszörnyűbb eseménye történt, hogy aztán nap nap után emlékeztessétek magatokat mit tettetek, mennyi mindent vesztettetek?

Kicsit a regény is hangsúlyozza az ürességet, nagyon kevés szereplőt mozgat, és helyszínekben sem bővelkedik. Tekintve, hogy Helena szinte el sem hagyja a házát, az ügynökén Kate-n kívül pedig csak újdonsült segítőjét Markot engedi be az életébe.

Nem csak a jelen béli Helenát látjuk, aki szenved, hanem a múltját is. Ugyanis két szálon fut a cselekmény, ami csepegtetett némi izgalmat a sorokba és így mi olvasók is megértjük a nő tettei mögötti mozgatórugót. Esélyt kapunk, hogy a saját belátásunk szerint ítéljük meg Helenát.

Két dolog vele kapcsolatban. 

Túltolta az írást, de nagyon. Tudom milyen az amikor beszippant a történet, és már azért is csúnyán nézel a másikra, ha egyáltalán hangosan sóhajt. De basszus a csajnak gyerek született, és képtelen volt gondoskodni róla, mert ó a regény...

Ebből fakad a másik észrevétel. Sajnos tény, nem minden nő alkalmas anyának. Ez fájdalmas, de sajnos el kell fogandi. Helena is ezen nők táborát erősíti. 

Más szereplők, az a maradék kettő sem kap túl nagy teret. Mark igyekszik színt vinni a nő életébe, és ezért olvasóként hálás vagyok neki.

Mindent összevetve keserédes könyv, lassú cselekménnyel, hiszen a lelki folyamatok állnak a középpontban, épp ezért nem is ajánlanám mindenkinek.

Nálam egyszer olvasós volt. Nem feltétlen a hangulata miatt, sokkal inkább mert egyszerűen másra számítottam. A korábban olvasott vélemények miatt pedig kialakult bennem egy elvárás, aminek sajnos nem felelt meg a regény.

Borító 5/5

Történet 5/3