TAVI KATA
TAGADJ MINDENT
fülszöveg
Szeress azért, aki vagyok!
Váradi Emma tizenhét éves, és úgy érzi, nincs sem otthona, sem igazi családja. Rideg nagynénje és nagybátyja koloncként tekint rá, ráadásul az iskola mellett kénytelen dolgozni az éttermükben, nehogy kitegyék a házukból.
Bármit megtenne azért, hogy megtalálja távoli rokonait, akik végre szeretettel fordulnának felé. Egy kis lógás az iskolából és némi betörés cseppet sem tűnik nagy árnak. Csak éppen azzal nem számol, hogy Barabás Konrád, az eszméletlenül helyes, huszonkét éves rendőr tetten éri.
A fiú alkut ajánl Emmának: nem tartóztatja le, de más módszert kell választania, hogy rendbe tegye az életét.
Az út, amit Konrád javasol, sokkal ijesztőbb, mint betörni valahová, sőt, még Emma egykori legjobb barátnőjének bosszújánál is ijesztőbb. Ez az út elvezeti Emmát önmaga megismeréséhez. Ez az út randik és vonzalmak között vezet. Ez az út megmutatja, hogy a szeretetnek mennyi arca van. És ráébreszti Emmát, hogy ő sem tévedhetetlen. Ez az út segít Emmának megnyílni és felvállalni az érzéseit. Te mit tennél meg azért, hogy megtaláld a helyed a világban?
Tarts Emmával ezen a különleges úton a boldogság felé!
Már megjelenéskor beleszerettem a borítóba, a könyvtől jó ideig távol maradtam. Azt hiszem azért, mert könnyedebbnek hittem, mint amilyen valójában.
Tévedtem. Attól, hogy a főszereplők fiatalok a témák, amikkel foglalkozik a regény nagyon is komolyak. Emma helyzete pedig teljességgel érthető.
Alkoholista anya gyermekeként felnőni enyhén szólva nem könnyű. Ha a vérszerinti szülőd lemond rólad pokoli érzés, mert reflexből a gyerek magában keresi a hibát, hogy ő nem volt elég jó. Emma szent meggyőződése, hogy nevelőszülei (nagynénje és annak férje) egyáltalán nem szeretik őt. Éppen ezért cselekedeteinek fő mozgatórugója megtalálni a nagyszüleit, akiktől a vágyott szeretetet és törődést reméli. Kezdettől nem hittem, hogy a nevelőszülők alapból „gonoszok” lennének, egyszerűen nem mindenkinek való gyerek, vagy szimplán nem akarnak. S ha mégis úgy döntenek gondoskodnak egyről tengernyi idő és beszélgetés szükséges, mindkét fél részéről, hogy összeszokjanak. Emmának nagy sokára sikerül rászánnia magát erre a lépésre, hiszen neki is megvan a véleménye a rokonairól és nekik is a lányról.
Ők az anyja alapján ítélik meg a lányt, ami hiába a könnyebbik út, borzasztó nagy hiba. Szóval tessék kommunikálni!! Mikor sor kerül ezekre a beszélgetésekre az majdnem könnyfakasztó volt. Igaz egy út elejeét jelentette csupán, de akkor is meghatott. Attól mert valaki nem mondja ki „Szeretlek” még szerethet! Csupán a maga módján apró gesztusokon keresztük adja ezt a másik tudtára.
Emma családjánál maradva, még egy fontos téma, az iskola melletti munka. Tanulmányokra való tekintettel én azt mondom mértékkel, de több szempontból is hasznos lehet egy fiatalnak. Egyrészt a fizetés gondolata csábító, másrészt az iskolapadból kikerülve nem lesz számára teljesen ismeretlen a munka világa.
Most, hogy Emma családját körbejártam, térjünk ki a mellékszereplőkre!
Imádom, hogy nincs felesleges karakter, mindenki amellett, hogy Emmához közel kerül, saját utat jár be a regényen belül. Legyen felnőtt vagy fiatal.
Anna egy nagyon fontos karakter! Mi már a kettejük közti feszültséget látjuk, persze magyarázatot is kapunk rá. Srácok beszélgessetek egymással! Ne engedjétek meg magatoknak azt, hogy hirtelen következtetéseket levonva hozzatok döntéseket bizonyos helyzetben bizonyos emberekről. Egy félreértés barátságokat tehet tönkre. Anna és Emma barátsága is egy ilyen miatt ment tönkre. Ha nem lettek volna „összezárva” érettségihez szükséges közösségi munka miatt talán sosem tisztázták volna a félreértéseiket.
Szerettem, hogy szókimondó, s Emmának éppen erre volt szüksége. Valakire, aki más szemszögből látja a dolgokat, a nevelőszüleit. Néhány mondattal a megfelelő irányba terelve a lányt. Éljenek a barátok!
Most térjünk ki egy kicsit a fiúkra, Bencére és Konrádra, akiket eddig elhanyagoltam.
Az idősebb testvérrel (Konrád) találkozunk először. Olyan volt számomra, mint egy nagytestvér, aki terelgeti Emmát és emellett vigyáz az öccsére, ha bajba kerül és égtelen nagy marhaságot csinál. Emellett meg kell küzdenie saját magával. Jobban mondva az érzelmeivel, ami egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek kívülről látszik.
Bence pár évvel fiatalabb, feszegeti a határait, hevesebb természet, nem igazán illett Emmához. Főleg, mert megvoltak a saját tervei, amikben a lány nem játszott túl nagy szerepet. Talán éppen ezért bennem olvasóban sem keltett b különösebb érzelmeket kettejük kapcsolata, vagy akár maga a fiú. Bár én nem hibáztatom amiért csak egy „nyári kalandot” ígért Emmának, hiszen nem minden kapcsolat tart örökké. De ez rendben is van.
Bizonyos értelemben boldog a vége! Nem árulok el nagy titkot, azzal, hogy Emma végül rájön jó helyen van, a családja szereti őt. Annával pedig kibékülnek.
Bármikor újra olvasnám. A Vörös Pötty pedig ne tévesszen meg senkit. „Idősebb” korosztálynak is ajánlom, mert a problémák amiket le kell küzdeniük a szereplőknek, kortalanok.
Történtet 5/5
Borító 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése