Leia Stone Bukottak Akadémiája

LEIA STONE

BUKOTTAK AKADÉMIÁJA: ELSŐ ÉV (BUKOTTAK AKADÉMIÁJA 1.)

fülszöveg

A ​fekete szárnyak rendellenesek, eladni a lelkét a démonoknak hiba volt, de tényleg lehetetlen belezúgni egy seggfejbe?

Amikor az angyalok alászálltak, hogy birokra keljenek a Földet pusztító démonokkal, összekeveredett erejük megfertőzte az emberiséget. Angyali vagy démoni erő várt mindenkire. Miután a Feltárási ceremónián Brielle-nek szárnyai nőnek, biztosra veszi, hogy angyali erővel bíró égi vált belőle. Egészen addig, míg meg nem látja, hogy a szárnyai feketék

Fiatalon eladta a lelkét, hogy megmentse édesapja életét, és ezzel az Alantasok Akadémiájához láncolta magát. Egészen addig, míg egy égi harcba nem száll érte, hogy felvételt nyerjen a Bukottakhoz, Angyalváros elit akadémiájára. Égi tanítómesteréhez, az elképesztően jóképű Lincoln Greyhez azonnal vonzódni kezd. Először úgy tűnik, csupa móka lesz az iskola, mígnem Brielle és Lincoln már az első napon egymás torkának esnek.

Annak bebizonyítására, hogy semmi keresnivalója a Bukottak Akadémiáján, egy abrus démon az egész iskola előtt feltárja, hogy ismeri Brielle titkát. Így minden másnál fontosabbá válik, hogy Lincoln Brielle épségéért harcoljon. Azonban Lincoln legnagyobb meglepetésére a védelménél sokkal bonyolultabb feladat vár rá: nem beleszeretni a lányba…

Légy részese a történetüknek!

Ez a könyv sokáig nem érdekelt, mert előítéletim voltak vele szemben. Erről pedig a borító tehet! Azt hittem nem lesz több olyasminél, ahol egy szőkeség és a csupa izom kezdetben bunkó helyi menő csávó kerülgeti kezdetben utálja majd szereti egymást. Másszóval esélyt sem adtam neki, nem is tudom mi vett rá végül.

Na miután leszóltam az egész könyvet, igyekszem megmagyarázni miért lett az egész félreértés 😊

Imádom az angyalokat, szerintem ahogyan a boszorkányok ők is eltűntek a vámpírok árnyékában. Ha már itt tartunk, ebben a könyvben is úgy éreztem kicsit háttérbe szorultak, oké nem róluk szól a történet, de remélem később ez változik.

Ami a helyszínek leírását illeti, nem mondanám extrém részletesnek. Úgy éreztem, a lényeg megvan a többi az olvasó fantáziájára van bízva, hogy kiegészítse. Ennek is megvan a maga szépsége, de könnyen át lehet csúszni a ló túloldalára, hogy csak lebeg mindenki a légüres térben. Itt szerencsére ilyen nem történt.

Kevés az olyan könyv, ahol nincs egy olyan helyszín sem amibe beleszeretnék. Itt sajnos ez a helyzet, ilyen szempontból nem alkotott maradandót a szerző, de van ideje hiszen ez csak egy sorozat első kötete volt.

Azt azért szerettem ahogyan a mi világunk, vagy ami megmaradt belőle összefonódik a természetfelettivel. Bár az egész megint olyan amierika központúnak tűnt. Mármint mi történt a világnak más részein? Vagy mos csak szőrszálhasogató vagyok? Ti hogy éreztetek ezzel kapcsolatban?

Azt nem mondanám, hogy az egész történet tele van kiszámítható mozzanatokkal, s ha mégis igy van az is ügyesen van megoldva. Ahogy a szereplők számítottak bizonyos dolgok bekövetkeztére, úgy én is. Hiába az érzés, nem tört meg a hangulat.

Annak kifejezetten örültem, hogy a szerző nem fektetett túl nagy hangsúlyt a külsőségekre. Az rendben, hogy az angyalok vonzóak az emberek számára, de emellett érzetem bennük az erőt és a hatalmat. Tetszett az egyensúly.

Ami a szereplőket illeti

Lincoln elsőre nem tűnt többnek, mint az ügyeletes szépfiú, ám ha a helyzet úgy kívánta katona énje felül kerekedett. Katona volt, és remélem később többet láthatunk ebből, vagy akár a harcok katonai oldaláról. Ettől sokkal komolyabbnak tűnik a történet.

Bire stílusát néha picit soknak érzetem. Attól féltem üresfejű liba lesz, akit csak úgy végigvonszolnak a történeten. Na ennek az előítéletnek forrása a borító teljes mértékben! Mert ez a csaj minden volt csak üresfejű nem. Nagyszájú, nagyszívű, talpraesett! Jó volt látni ahogy megküzd az erejével, és erre időt is szánt a szerző, nem csupán átszáguldott rajta egy félmondattal. Nem csak tudásra, lelkierőre is szüksége van, hogy teljesen magévá tegye az erejét. Ez már önmagában egy utazás. Amit furcsának tartok vele kapcsolatban az időnkénti „Tudod…” kezdetű kiszólásai az olvasóhoz. Mondjuk ezek egy idő után elmaradtak. Talán a szerző is rájött, hogy furcsák.

Shea remélem külön kötetet kap, érdekel a sorsa, bár még keveset tudok róla.

Kedvenc részem a Kesztyű, az mindent vitt, remélem később lesz még hasonló.

Viszont úgy érzetem hamar vége lett. Várom a folytatást. 

Borító 5/3 (mert ez minden előítéletem forrása)

Történet 5/5