Bevallom halogattam az anime megnézését. Nem az tartott vissza, hogy yaoi-ról van szó (férfi homoszexualitást tartalmazó mű) egyszerűen nem érdekelt. Aztán rászántam magam, és azonnal beleszerettem.
Fikarcnyit sem értek a korcsolyához, de imádom nézni, bár egy jó ideje nem hódolok eme szokásomnak. Egyszer viszont, még általános iskolásként volt lehetőségem elmenni a 2004-es Eb-t amit nálunk rendeztek, és pont a férfiak rövidprogramját néztük meg. A megnyitóból semmire sem emlékszem (tömeg lévén nem láttam sokat) csak annyi maradt meg bennem, hogy a magyar versenyző a James Bond zenéjére mutatott be koreográfiát).
De vissza az animéhez!
A történet röviden Katsuki Yuri japán műkorcsolyázó, elbukja a Grand Prixet ennek következtében pedig úgy dönt visszavonul, hazautazik Japánba. Úgy érzi mindennek vége, így előtte a feladat, ki kell találnia, hogyan tovább.
Otthon aztán egy gyerekkori barátjának elkorcsolyázza példaképe Victor Nikiforov egyik koreográfiáját, amit három kislány levideóz és feltölt a netre! Ez persze Victorhoz is eljut, elutazik Yurihoz, majd felajánlja neki, hogy az edzője lesz a srác utolsó szezonjában.
Kezdésnek, sem mehetek el szó nélkül a zene – pontosabban – az opening mellett (KATT IDE). Hát az valami fenomenális!
Érdekes, hogy a versenyre való felkészülés helyett jobban kidomborodik Yuri karakterfejlődése.
Kezdetben önbizalom hiányos, néha kövérkésnek ábrázolt srác aki végül megtalálja a saját hangját, erejét, persze idáig rögös út vezet, amit szintén nem spórolnak ki a történetből. Nem csak a verseny előtti összeomlásának leszünk szemtanúi, hanem magának a fizikai felkészülésnek is. Kicsit alkalmunk nyílik belelátni, hogy egy verseny nem csupán fizikai erőnlétet, de lelki egyensúlyt is igényel.
Yuri mellé megkapjuk Yuriot (akit amúgy szintén Yurinak hívnak, de hát valahogy különbséget kell tenni kettejük között, ezért ez a nevet aggatják rá). Ő az a korcsolyázó, aki még csak 15 éves, de már Victor utódjaként utalnak rá. Eleinte úgy gondoltam, belőle lesz majd a nagy rivális, aki pikkelni fog Yurira, vagy csak simán gyötri, mert gyengének tartja. Ehelyett, végül Yuri lesz az aki miatt Yurio még keményebben kezd el edzeni. Persze a motiváció Katsuki részéről nem tudatos, ő a saját démonaival küzd.
Nem csak az ő, minden a versenyek során megismert korcsolyázó gondolataiba bepillantást nyerünk, aktuális darabjuk kapcsán, így az előadás mögött meghúzódó érzelmekkel is tisztában leszünk, ami szerintem kifejezetten jó húzás volt. Élőbbnek éreztem tőle a többi versenyzőt.
Victor Nikiforov kezdettől fogva nagy hatással volt rám. Ő tekinthető az anime tökéletes pasijának, hiszen vonzó, sikeres és olyan mindenkivel könnyen összebarátkozó személyiség.
Az első részben ő az érinthetetlen, sztár, Yuri rajongásának tárgya! Később a sorozat többi részében ez szép lassan eltűnik. Tetszett, hogy az alkotók senkit sem akartak tökéletesnek ábrázolni, illetve – ahogy már korábban is említettem – nem álltunk meg a korcsolyázóknál, egy picit beléjük láttunk.
Ha nem értesz a korcsolyához, az sem baj, Yuri sokszor „kiszól” nekünk nézőknek, és elmagyarázza az ugrásokat, lépéssorokat, vagy éppenséggel a Grand Prix pontozásának mikéntjét.
Végül szót kell ejtenünk a yaoi-ról is! Tény, hogy a definíción nincs mit magyarázni, arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy ebben az animében semmiféle (!!) szexuális megnyilvánulás nincs, még akkor sem ha néha kinéz mondjuk egy csók. Az egész műben egy gramm testiség nincs, sokkal inkább az érzelmek dominálnak.
(Persze mindenki azt magyaráz bele mindenbe, amit szeretne).
Azt hiszem kezdő animéseknek is bátran ajánlom, azoknak pedig kifejezetten, akik magát a korcsolyázást kedvelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése