Papp Dóra Bolyongó

PAPP DÓRA

BOLYONGÓ

fülszöveg

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. 

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Régóta szerettem volna elolvasni, noha az írónő korábbi műveit nem ismerem. Erről sem tudtam semmit, csak abban voltam biztos, hogy imádom a borítóját. A tartalma alapján kicsit sablonszerűnek gondoltam, de mire a végére értem,  rájöttem, attól mert ifjúsági más, mint amit eddig olvastam. Nem csak azért mert, itt most Norbi szemszögéből láttam mindent, Mírának csupán néhány rövidke Twitter üzenet jut a közös jeleneteken kívül (ami nekem pont elég volt ahhoz, hogy tudjam mire gondol, hogyan érez), vagy mert magyar történetről van szó. Igazából nem tudnám pontosan szavakba önteni miben más (de azt nagyon) a szó legjobb értelmében.

A borító egyszerűnek tűnik, de miután alaposabban megnéztem, találtam rajta egy csomó részletet (amiket bevallom elsőre nem vettem észre), a színeit illetően szintén szintén telitalálat volt! A könyvjelzőről már nem is beszélve, nem is tudom találtam-e már ilyesmit egy könyvben is (így legalább nem az otthoni jött-ment útközben kezembe kerülő cuccokat kell a lapok közé tennem).

Tetszett, hogy bár Norbi balhés srácnak van beállítva, igaz valóban az, de nem éreztem, hogy ezt túltolta volna a szerző. Az osztálya semmit sem tud a balhéjáról, jobban kiakadnak attól, hogy pogány a srác, mint a tetoválásaitól.

Érdekes, hogy ez került a középpontba, igazából ez okozza Norbi és az osztály közti egyetlen ellentétet. A reakciók közt volt minden. Felháborodás, ijedtség, és persze jöttek a sztereotípiák barbárságról meg áldozásról. Tényleg ekkora baj, ha valaki nem keresztény, hanem más vallást követ? Belőlem ez inkább kíváncsiságot váltana ki(turi, hogy minden eszembejutó sztereotíp baromságra rákérdeznék).

Balhés a srác, viszont nem hülye! Ami számára érdekes, azzal sokat foglalkozik. Talpraesett, okos. A saját értékrendjének akar megfelelni, nem másoknak, ez a vonás nagyon tetszett benne. Főleg, hogy a karakter felnőtt volt annyira, hogy vállalta a következményeit a döntéseinek, tetteinek, nem is engedte, hogy más akár csak kicsit is beleavatkozzon a dolgaiba.

A Mírával való beszélgetések is nagyon tetszettek. A lány mindennek a tudományos oldalát fogta meg, mintha egy mini tudomány vs. vallás vitát olvastam volna. Nem volt kettejük kapcsolata felcicomázva, ok nélkül tele túlzó szavakkal. Nekem valahogy pont jól volt megfogalmazva (főleg, ha az együttlétekről volt szó).

Sokáig nem volt kerek, mi történt a srác múltjában, ami kísérti nem csak álmában, hanem egy régi ismerős formájában is. Akkor állt össze mikor egy templomban elmondta Mírának is. Édes istenem, ennyi titokkal, elfojtott érzéssel leélni több mint, tíz évet! Kemény dolog az ilyen, és tényleg csak akkor érzi meg az ember igazán a súlyát, mikor megszabadul tőle, hogy mennyivel könnyebb lett.

Érdekes volt, hogy miután lassan elfogadta az osztály, (amihez persze kemény munka kellett, és egyáltalán nem volt garantált a siker), kimondta mindazt, amit évek alatt magában tartott (vannak olyan emberek, akiknek ez a világ legnehezebb dolga) és egy pillanatig úgy tűnt rendben az élete, akkor jött rá hogy a hely ahol van nem neki való.

Örök vita a könyvben Norbi és a szülei között a tanulás. Érettségi a minimum, meg hát utána egyetem! Főszereplőnk már a utóbbi megszerzésével is küszködik, de nem ez a lényeg. Persze az anyjával is egyetértek, de Norbi megtette azt amiről sokan szerintem csak álmodnak. Biztosan vannak olyanok, akik egyszerűen érzik, nincsenek jó helyen. Nos, a srácnak szerencséjére, ott voltak Őryék, és a sörfőzde, tudta, hogy nekik van rá szükségük.

Oké, most a tanulást félretéve, szerintem Norbi olyan karakter lett, akire titkon sokan felnéznek, amiért a saját útját kezdte járni (mert nem kell iskolába járnod ahhoz, hogy gyötörjön az érzés, hogy nem ott vagy ahol lenned kell).

Ilyen szempontból mondhatnám, kissé befejezetlen a könyv, de inkább azt mondom, Norbi életének egy fontos szakaszát olvastuk, tudjuk, hogy van tovább. Hogy bizonyos értelemben új életet kezd a könyv lapjain túl.

Szerettem és bármikor újra tudnám olvasni!

PLUSZ!! A szerző Youtube csatornáján meghallgathatjátok a könyvben említett dalokat.