Kathryn Croft A ​lány akit elvesztettél

KATHRYN CROFT

A LÁNY AKIT ELVESZTETTÉL

fülszöveg

Tizennyolc éve elrabolták a hathónapos lányodat. Ma visszatért?

Simone és a férje, Matt némileg túltette magát a tragédián, ám fölbukkan egy fiatal nő, és közli Simone-nal, hogy hírei vannak az elrabolt gyermekről. De vajon ki ez a Grace? Meg lehet bízni benne?

Amikor Grace-nek is nyoma vész, Simone mindenre elszánt kutatásba kezd a lánya és egy titokzatos asszony után, akinek életbevágóan fontos bizonyítékai lehetnek a rejtély megoldására.

Miközben Simone egyre közelebb kerül az igazsághoz, baljóslatú és végtelenül veszedelmes terepre téved

A borító egyszerű, nagyjából semmi különleges.

A beígért feszültség nálam hiányzott, illetve még ha néha fel is bukant, nem maradt sokáig. Helyette akadt viszont kíváncsiság és a gondolataim közt megtapadás. Nem igazán tudtam szabadulni a könyvtől, ha le is raktam. Járt az agyam, ki mit miért tett, sőt gyártottam  saját kis teóriáimat. Ezek a legváratlanabb napszakban jutottak eszembe, függetlenül attól, mikor olvastam utoljára a könyvet. Ezt nagyon szerettem benne, hogy nem eresztett el könnyen. Nem csak addig figyeltem rá, míg a kezemben tartottam, hanem utána is. 

Simone-nal sokáig nem értettem egyet. Persze borzalmas dolog történt, aztán jött valaki és feltépte a sebeket. Nem maga a nyomzoása zavart, sokkal inkább, hogy a férjét mindenből kihagyta, csupán a végén zúdított mindent a nyakába. Helyette egy kollégjáját rángatta magával, aki később hozza magávala bonyodalmat.

Simone szemszögéből látjuk a történetet, illetve, még valakiéből, aki a végéig titokban marad. Megvoltak  a saját elképzelésim kihez kapcsolahtók ezek a fejezetek (amik a múltban játszódnak, és amúgy levelek).

Lekötött, rávett, hogy gyártsam a kis gondolataimat, elképzeléseimet. Hogy aztán elhitesse velem, hogy vége, nyugi van és mindenki boldog.

Hát NEM! Az utolsó néhny oldal fogta és feltörölte velem a padlót, rámutatva, hogy bármit is gondoltam,csúnyán benéztem!

Egyetlen fénykép mindent felborított.

Ütött a befejezés, imádtam, még ha egyszer olvasós kategórába is esett nálam.
Zene a könyvben Oasis - Wonderwall