ZAKÁLY VIKI
EGYSZEREGY (GABRIEL - DUOLÓGIA 1)
Fülszöveg
Van egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Hosszú csend után jelentkezett új művel a szerző. Új kiadó, új stílus és név... bevallom félve álltam neki, mert nehezen engedtem el Hannát...de ezt most hagyjuk nézzük inkább Liza és a titokzatos Gabriel történetét!
Borító: egyzerű, és tetszik a színe. Nagyon!
Míg Hanna történetet keserédes volt, Lizáé szórakoztató és életszerű, hihetetlenül okos szereplőkkel.
Teljesen mád oldaláról mutatkozik meg a szerző, de semmi pánik, ez is iszonyúan jól áll neki.
Ami azt illeti, rögtön az elején elhitette velem, hogy Liza olyan helyzetbe keveredik, amit nem fog megúszni élve (annak a jelenetnek komolyan minden szavát elhittem, még át is futott az agyamon, hogy ez mégis mekkora kegyetlenség!).
Ezután kissé nehezen indul be a cselekmény, megismerjük a főszereplő hétköznapjait, és megtudjuk mekkora terhet ró rá halott apja írói hagyatéka. A ki nem mondott elvárás, a nyomás, hogy akkor neki is írnia kell!
Tetszett, hogy szóba került az egyetem kérdése. Liza elkezdte ugyan, de rájött, nem az ő világa és ott hagyta. Ezen én is sokat gondolkoztam. Ha elkezdek egy képzést, ami elsőre jó ötletnek tűnt, de időközben rájövök, nem érzem jól magam benne merjem e abbahagyni, vagy folytassam tovább? Ti mit gondoltok erről?
A mellékszereplők közül Ildikót sokáig sablonos figurának tartottam aztán a könyv végén írt egy levelet Lizának, és akkor rájöttem, hogy egyszerűen a munka tette olyanná/követelte meg tőle ezt a viselkedést.
Barni karaktere nem hatott meg különösebben, bár felvetődik az örök kérdés! Lehet-e férfi és nő között csak barátság?
Ami Adriánt illeti, hát róla inkább nem nyilatkozom, irritált és pont. Persze kellett a történetbe és Liza életébe is ( sőt, talán mindannyiunk életében volt már egy ilyen srác) de én meglettem volna nélküle.
Liza, hmm...valahol elveszett, de valahol mégsem. Tetszett, hogy nem egy szürke egérke a karakter, hanem egy fiatal nő, és ennyi. Nem vártam tőle semmi extrát (hú, ez most iszonyú rondán hangzott bocsi!) Hétköznapi volt a szó legjobb értelmében.
Nade! Most, hogy körbejártam a dolgot, jöjjön Ő! GABRIEL Így csupa nagy betűvel, mert megérdemli!
Az még hagyján, hogy titokzatos és szexi, de azt adja a nőknek, amire szerintem mind vágynak. Figylemet! A tenyerükön hordozza őket, azon az egy éjszakán csak ők léteznek a férfi számára. Megjegyzem gonosz dolog ez az egy éjszaka...
Az ő felbukkanása indította be igazán a történetet. Az hogy hosszasan olvasunk Liza hétköznapjairól, azért tetszett (így utólag bele gondolva, többszöri olvasás után) mert aztán láthatjuk hogyan borítja fel az életét. Mert igen beférkőzik a gondolataiba... és innentől fogva tényleg nem tudtam letenni a könyvet! Szerettem imádtam, őszintén szólva, kíváncsi voltam hogyan lesz leírva, mikor majd ők ketten... Óh igen jó lett nagyon! Egyszerre szenvedélyes, szókimondó...tökéletes.
Jegyezzétek meg, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket! Legalábbis Lizáék estében....
Az őrületbe kergetett, hogy semmit sem tudtam a srácról. Ki ő valójában? Miért csinálja? Mióta csinálja?? Egy pillanatra úgy tűnt Liza végre boldog lesz, aztán jött az a nyamvadt telefon.. Képes megváltozni valaki a másik kedvéért? Szabad elhinnünk hogy így lehet?
Tetszett, hogy Liza nem adta fel, és basszus előkerítette a srácot. ÉS AKKOR VÉGE MEGTUDTUK A NEVÉT! Amit most nem fogok elárulni de egyébként az egyik kedvenc férfinevem. Egyként bármit megadtam volna azért, hogy belenézzek a fejébe.
Alizról sokszor esik szó...de nekem meg az állam esett le, mikor megtudjuk, hogy ő tulajdonképpen...na az durva volt!
A függővégről pedig inkább ne is beszéljünk. Ez mi?? Most komolyan!
Szerettem. Naagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése