Ötödik fejezet

Tomi

Hiba volt eljönnöm ide. – futott át az agyamon, miközben a buszra vártam. Pedig olyan jól alakultak a dolgok. De hát, mégis mire számítottam? Számítottam egyáltalán valamire? Csak egy kávét szerettem volna. az, hogy többet kaptam, felkavart. Rövid időre, ugyan de elfelejtettem mindent és nem voltam több egy srácnál, aki a rajztudásával próbált lenyűgözni egy lányt.
   Később, az ágyon fekve, előszedtem a rajzot. A lány tanult, s közben egy pillanatra halvány mosoly suhant át az arcán. Vajon mire gondolhatott, mikor azt mondta, bonyolult az élete? Mindegy, az enyémnél csak jobb lehet. Attól féltem, ha megtudná mit tettem, meggyűlölne. A lehető legkevesebbet próbáltam elárulni a múltamról, s ez a munkahelyen tökéletesen működött, de egy kapcsolat teljesen más. A bizalomra épül, de én még nem álltam készen arra, hogy teljesen megbízzak valakiben. Bármennyire is féltem, az agyam hátsó részében ott zümmögött a kérdés: Mi lett volna ha?

- Furcsán viselkedsz. – jegyezte meg Gábor. Hetekkel a történtek után jártunk. A lányt azóta sem láttam, mondjuk ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy a kávézónak még a környékét is elkerültem. – Valami baj van? – megállt és kifújta magát. Rászoktam a futásra, és néha ő is csatlakozott hozzám.
- Találkoztam egy lánnyal. – böktem ki, mire az aggódó arckifejezés helyébe mosoly lépett.
- És mi történt? – vonta fel a szemöldökét. – Jaj, Tomi, ne kelljen már mindent harapófogóval kihűzni belőled! Mindent részletesen el kell mesélned!
- Rendben, de menjünk fel! – indultam a bejárat felé.
- Na, most már kegyeskednél elárulni végre, mi történt? – türelmetlenkedett, mire megmutattam neki a rajzot. – Látom, még mindig tudsz rajzolni. – jegyezte meg elismerően. – Ki a lány?
- Nem tudom. – válaszoltam, mire ráncba szaladt a szemöldöke.
- Mi az, hogy nem tudod?
- Egy kávézóban találkoztunk. Leültem vele szembe, és csak beszélgettünk. Na, jó, csipkelődtünk, aztán tanulni kezdett, én meg lerajzoltam.
- Legalább tetszett neki?
- Nem látta. Igazából, azt sem engedte, hogy lerajzoljam. Megpróbáltam rávenni, hogy találkozzunk, erre csak annyit mondott, hogy bonyolult az élete.
- És? – keresztbe fonta karját a mellkasa előtt.
- Ennyi. Leblokkoltam.
- Ne legyél már ennyire gyáva! – mordult rám.
- Jó érzés volt flörtölni. – ismertem be zavartan. Úgy éreztem magam, mint egy taknyos kamasz az első randi után.
- Akkor ne nyavalyogj, hanem keresd meg! Lehet, hogy elfogadna a múltaddal együtt. Majd kihúzzátok egymást a bajból, ha úgy alakul.
- De nem olyan kapcsolatra vágyom, ami arról szól, hogy egymás sebeit nyalogatjuk. Stabil hátteret szeretnék, és családot! Talán egyszer.
- Ha megtanulsz bízni, idővel minden sikerül.
- Azt se tudom, hol keressem őt!
- Ha a sors úgy akarja, biztos találkoztok még.