ANITA BOZA
AZ ÉJSZAKA SZÍNEI
fülszöveg
Szenvedély, halál és csábítás…
Veronica sztriptíztáncos, ő Seattle fénylő csillaga, ám az életét megnehezíti egy különleges képesség: látja az aurákat. Egyik este rátalál a brutálisan bántalmazott barátnőjére, és amikor megismerkedik az ügyben kirendelt nyomozóval, fenekestől felfordul az élete.
Jack gyilkossági nyomozó, aki nemcsak magánéleti bajokkal küzd, hanem a nyakába sózzák egy megerőszakolt sztriptíztáncosnő ügyét is. És ha mindez nem elég, ott van a szexi tanú, Veronica, akitől több okból sem akarhat semmit.
A gyanúsítottak köre egyre nő, Veronica és Jack között pedig menthetetlenül fellobban a szikra. Mindketten a maguk módján próbálják kideríteni, ki a tettes: Jack hideg fejjel és logikával, Veronica az auralátó képessége révén.
Vajon lehet-e közös jövője két olyan embernek, akik közül az egyik gyűlöli az éjszakát, a másikat meg az élteti?
Seattle eső áztatta, fülledt éjszakái számtalan titkot rejtenek.
Buja érzékiség, izgalmas nyomozás, számtalan titok. Hagyd, hogy magával ragadjon!
Örülök, hogy a borító nem csupán vizes póló verseny 🙂 Tetszik az éjszakai város képe és az eső. Imádom esőt szóval ez közös vonásunk Veronicával.
A történet egyáltalán nem a vetkőzésre koncentrál, a nyomozás áll központban. Még a két főszereplő közt bonyolódó kapcsolat sem eltúlzott valahogy éppen jól van adagolva.
Imádtam ahogy Jack és Scott ugratta egymást. Különösen utóbbi okozott kellemes meglepetést mikor megmutatta tud ő komoly is lenni. Megkedveltem az az igazság. Egy külön regény vele a főszerepben esetleg?
Nem tudnék egy dolgot kiemelni ami megfogott a könyvben. Úgy arányaiban is el lett találva. Eleinte furcsának is találtam az egészet nem is tudtam azonnal szavakba önteni. Majd rájöttem ez az egyensúly volt szokatlan.
Bár nem tudom mi izgatott jobban az elkövető kézre kerítése vagy nézni ahogy Veronica és Jack lassan kerületi egymást.
Imádtam ezt a lassú folyamatot tudom fura, de jólesett, hogy nem instant gyors és heves.
A nyomozáshoz persze én is gyártottam az elméleteket, amik persze nem jöttek be de épp ettől volt izgalmas.
Egy komoly kérdést is felvételt a szerző azért mert táncolt, Sarah ügye vajon kevésbé fontos a rendőröknek? Az ő helyében ez nekem is átfutott volna az agyamon. Érdekes dolog az előítélet, hogy a munkája alapján véleményezünk másokat pedig sokszor a kényszer szüli a megoldást.
Említés szintjén a koraszülöttség is szóba kerül, amit nem vártam, de szintén koraszülöttként örülök neki. Illetve visszatérő momentum a menhelyen való önkénteskedés, ami szintén nem egy sokat emlegetett téma.
Szerettem és biztos, hogy nem most olvastam utoljára!
Borító 5/5
Történet 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése