Ritkán nézek animét, ennél fogva nem is sokat láttam eddig (bár nézőpont kérdése mi számít soknak, ehhez a bejegyzéshez összeírtam amiket eddig láttam, nem is gondoltam volna, hogy ennyi lesz az annyi. Egyébként 24).
A bejegyzés ötlete, hirtelen pattant ki a fejemből, talán mert rövidke listámon akadtak olyanok amikről szívesen mesélnék nektek is. Később viszont rájöttem, ez nem túl szerencsés ötlet, így kiválasztottam egyet a listából.
BARAKAMON
Főszereplőnk Seishu Handa egy ismert fiatal kalligráfus, akiről már rögtön az első részben kiderül, nem szívleli, ha kritizálják a munkáját. Egy kiállításon azt vágják a fejéhez, a kalligráfiája unalmas, hogy pontos legyek a munkafüzet stílus elnevezést használja az illető, aki pont az esemény igazgatója. Handa nemes egyszerűséggel megüti (konkrétan pofánvágja).
Ezért apja jóvoltából hamar büntetésben találja magát, a Tokyo nyüzsgéstől messze, egy pici szigeten, ahol se net, autó, vezetékes telefon csak a helyi kis boltban. Szóval minden olyat elveszít, amihez a városi kényelemben hozzászokott. Helyette kap csendet, tiszta levegőt, a természet szépségeit, mint például csillagos égbolt és persze a sziget állatvilágát, amivel szereplőnk az utolsó pillanatig hadilábon áll. S persze meg ne feledkezzünk a helyiekről, kiváltképp egy csapat gyerekről (a hat éves Naru különösen közel kerül Handa szívéhez).
A szigeten eltöltött egy hónap eseményeit követhetjük nyomon 12 részen át (egy rész nagyjából 23 perc).
Ezért tetszett:
Ami szinte azonnal beugrott (hangozzék ez most bármilyen nagyképűen) a kritikával illetett művész. Félre ne értsétek, soha eszembe sem jutott fényezni semmit, ami kikerült a kezeim közül. Hobbi írónál és bloggernél többnek nem mondanám magam, mégis átéreztem Handa felháborodottságát (bár ki kell hangsúlyoznom, sosem ütöttem meg senkit, aki kritizálta amit írtam, de még a hangomat sem emeltem fel). Egyszerűen ismerős volt az érzés, még ha csak minimális szinten is.
A szigeten sokáig egyetlen ecsetvonás sem születik, a Sensei (ahogy a gyerekek hívják) alkotói válságba kerül, ami szintén nagyon sok embernek ismerős szituáció. Ez persze a várostól távol töltött idő alatt lassan megszűnik. Annyi minden másban lesz része! Naru állandóan a nyakára jár, (horgásznak, naplementét néznek, hogy csak néhány egyszerű, de Handa számára nagyszerű dolgot említsek). Látványos volt ahogyan részről-részre felenged a férfi.
Ami a poénok jelentős részét szolgáltatja (szerintem) az a városi ember vidéken. Korábban is említettem, mennyire rácsodálkozik a szigetre, a természetre, a helyiek tájszólására, de ezek csak a hirtelen eszembe jutó apróságok!
Meg kell jegyeznem, hogy a mulatságos momentumok mellet, megfogant bennem a gondolat, hogy bizony én is elvonulnék egy hasonló helyre laptopostul, férjestül, jegyzetekkel. Bár gyanítom, sokan vagyunk ezzel így.
Ki kell emelnem még az anime openingjét (angolul a szöveget ITT találjátok, akit esetleg érdekel) és endingjét (akit érdekel, szöveg ITT). Szerintem mindkettő zseniális dal, azonnal a kedvenceim lettek.
Összességében kellemes megmosolyogtató, időnként elgondolkodtató történet volt, ami nálam abszolút bekerült a többször nézős kategóriába. Teljesen szörny és vér mentes, így kezdő animéseknek is bátran ajánlom!
Akinek felkeltette az érdeklődését, IDE kattintva megnézheti. Jó szórakozást!
Ha esetleg láttátok már az animét mondjátok el a véleményeteket róla hozzászólás formájában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése