2019. február 13., szerda

Szélesi Sándor Kincsem

SZÉLESI SÁNDOR
KINCSEM
fülszöveg
A ​csodakanca igaz története!

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… 
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. 
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. 
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Kicsit a Titanic-ra emlékeztet a dolog. Adott egy valós történet, amit filmre visznek, persze a kellő átírással. A címszereplő Kincsem csak megjelenik, róla semmit sem tudunk meg, sokkal inkább Ernő és Klára kapcsolatán volt a hangsúly. 

A könyv viszont a Csodakancára fókuszáló valós történet. Kiderült minden, amit a filmben hiányoltam, megtudtam honnan a név. Az volt számomra a könyv legmaradandóbb pillanata (tényleg az éreztem, hogy elolvadok!)

Maga a tény, hogy valós történetről van szó, csak nagyszerűbbé, a maga módján varázslatossá tette a könyvet. Beleszerettem abba a Budapestbe, plusz hihetetlen volt a tudat, hogy akikról szól, léteztek egykor.

Kincsem versenyei lekötöttek persze, hisz ez is egy számomra ismereltlen világ, de nagy meglepetést nem tartogattak. Igazából végig arra voltam kíváncsi, vajon mennyit változtattak a filmen az eredeti sztorihoz képest.
Magamat ismerve nem meglepő módon Ernő és Karolina kapcsolatának alakulása sokkal jobban érdekelt. A férfinek nem csak a saját korlátait kellett átlépnie, a lány jóval fiatlabb volt nála és magasabb is. Ennek a könyvnek számomra Blaskovich gróf lett az igazi hőse, és persze Szabó Karolina.
Sőt, szerintem ló ide vagy oda, nélküle is működött volna a történet.

Mivel korhű regényről van szó, nem csöpög a nyál, nincs minden második oldalon obszcén kifejezés. Semmit sem volt kevésbbé élvezhető. Felüdülés volt minden sora!

Az örök film vs. könyv témára kitérve annyit mondanék, előbb a film, aztán könyv. Nem tudnám egyhangúan kijelenteni egyik jobb a másiknál.

Kíváncsian várom a folytatást, (mert hogy a moly.hu szerint) lesz, a kérdés csupán, hogy mikor, és miről szól majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése