2019. február 11., hétfő

Eszes Rita Interjú

Már a Rókatündér olvasása közben felmerültek bennem a kérdések, amiket nem olyan rég fel is tettem a szerzőnek. Íme az eredmény:

Már az Illangók előtt tudtad, hogy meg akarod írni Midori történetét, vagy később jött az ötlet?
Később jött, illetve rögtön utána. Ezt onnan tudom, hogy az Illangókat 2014-ben írtam, a Liza, a rókatündér meg 2015-ben jött ki a mozikban. Akkor már megvolt a fejemben Midori története, és emlékszem, nagyon elszomorodtam, hogy valaki ilyen csúnyán beelőzött, és nem én fogom elsőként megismertetni a magyarokkal a rókatündéreket. Sokáig meg sem néztem a filmet, de aztán szerencsére kiderült, hogy a két történet egyáltalán nem hasonlít.

Két dolgot emelnék ki, amik igazán megleptek. Az egyik, mikor Tristan szülinapi bulija után takarítanak a fiatalok, a másik pedig a vonaton való utazás (akkor végérvényesen átértékeltem a tömeg fogalmát). Neked van kedvenc jeleneted?
Hmm, az ismerkedős jelenetek közben szórakoztam legjobban, azt hiszem. Rei és Tristan találkozása, illetve Midori és Akira újratalálkozása is többször megmosolyogtatott írás közben. És az erőteljessége miatt pedig nagyon szerettem azt, amikor a vége felé Midori igazán enged a rókának.
Szerintem egyébként a Tristan bulija utáni takarítás elsősorban cserediák jellegzetesség, a balhék elkerülése végett. Elárulom, többször is megpróbáltunk elmenni love hotelekbe, hogy ott tartsunk házi bulikat, de mindig elkergettek minket. Gondolom, 10-20 hangos külföldi, aki egyetlen szobába akar bezsúfolódni, még a legrutinosabb szállodavezetőnek is elrettentő.

Tristan sosem közeledett Midori felé, aminek nagyon örültem. Tudatos döntés volt részedről, hogy a fiú inkább húgaként tekint a lányra?
Igen. Lehet, hogy most sok olvasót megharagítok, de nem szeretem a szerelmi háromszögeket. Szerintem egy szerelmi háromszög központi figurája valójában mindig tudja, hogy kit szeretne, csak valamiért ez elrettenti, nem meri vállalni, esetleg próbálja magát lebeszélni róla, és ehhez ott van egy B terv. Szerettem volna, ha Midori és Akira kapcsolata egyértelmű, amit nem gyengít ilyen jellegű bizonytalanság, hiszen így is raktam rájuk épp elég nehézséget. Aztán Tristan szála is olyan irányt vett, hogy az ő esetében talán még fontosabb volt a határozottság. Egyébként Tristant egy nagyon jó barátomról mintáztam, és mivel mi sem szerettünk egymásba az életben, egyértelmű volt, hogy ők sem fognak a lapokon.

Ha meghallom, hogy Japán az első ami eszembe jut, a cseresznyevirágzás, a második az anime. Mit gondolsz az utóbbiról?
Hűha, újabb kínos válasz következik. Nem vagyok nagy anime rajongó. Nyelvtanulás végett olvastam mangákat egy időben, mert ezek könnyebbek voltak, mint egy regény. Viszont a tévében annyi vicces show műsor és romantikus meg izgalmas sorozat ment, hogy inkább ezekre kattantam rá. Juj, volt, hogy fél éjszakát tévéztem, a reggeli istentiszteletet meg simán átaludtam az iskolában.

Mi volt számodra a japánok legfurcsább szokása?
Várj, gondolkodom. A legzavaróbb biztos, hogy az volt, hogy társaságban nem illik orrot fújni, ezért aki náthás, az szipog. Ezt sosem tudtam megszokni, mert anyukám fül-orr-gégész, és nálunk az alapos orrfújás kiskoromtól kezdve kötelező volt.
Ami érdekesen furcsa volt először, de nagyon megszerettem, hogy a fürdőszobában nem a kádban zuhanyoznak, hanem mellette (ahol szintén van lefolyó). Ez azt a célt szolgálja, hogy a kádba már tisztán, pusztán relaxálni merüljön be valaki, de baromi kényelmes is, mert egy zuhanykabinhoz képest jóval több a hely. Szóval éneklés mellett táncolni is lehet, de ezt nem ajánlom, mert én egyszer nagyon nagyot estem.
A fürdőszobáról viszont most eszembe jutott a vécé is. Az előmelegített vécé deszka nekem furcsa, viszont a nyilvános vécékben beindítható zene vagy vízzubogás-hang praktikus. Viszont ezzel is volt egy kínos esetem, amikor meg akartam felelni a szokásoknak, és megnyomtam a falon látható kis trombitát egy állomáson, gondolva, hogy ez fogja elnyomni majd a valós zajokat. De segélykérő volt, úgyhogy hamarosan érkezett egy csapat ember a megmentésemre.

Van kedvenc japán szavad?
Ikigai. Nincs pontos fordítása. Az ok, amiért valaki él, amiért reggel kikel az ágyból és nekiindul a napnak. Szerintem a hangzása és a jelentése is nagyon szép.

Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék megtanulni a nyelvet?
Úgy tudom, hogy a Japán Alapítványnak és a Japán-Magyar Baráti Társaságnak is vannak kurzusai. Azon kívül, ha valaki egyedül próbál egy kicsit ismerkedni, én a Dualingo telefonra letölthető alkalmazást vagy az NHK japán tv angol-japán oktató anyagait szoktam ajánlani. Utóbbi egyébként itt érhető el: https://www.nhk.or.jp/lesson/en/easyjapanese/

Köszönöm szépen az interjút!
Köszönöm a válaszokat!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése