RÉTI LÁSZLÓ
PARFÜMŐR
Fülszöveg
Kardos Gitta negyvenéves, egyedülálló üzletasszony csak a munkájának él. Parfümőrként személyre szabott illatokat tervez egyedi megrendelésre. Ám ez csak a felszín. Tevékenysége ennél sokkal szerteágazóbb, hiszen kifinomult szaglása segítségével olyan illatokat is érez, amiket más nem. Az illatanyagok megfelelő koncentrációjával képes mások magatartását befolyásolni – és az illető még csak észre sem veszi.
Üzleti tárgyaláson valamelyik felet előnyhöz juttathatja.
Fel tudja mérni, hogy a partner szorong, izgatott, vagy éppen szexuálisan motivált.
A test kipárolgása alapján következtet egy sportoló aktuális állapotára, miáltal meghatározhatja nyerési esélyeit.
S mindezt csodálatos szaglása révén.
Gittánál új megrendelő jelentkezik, akinek megbízását gondolkodás nélkül teljesíti, s ezzel végveszélybe sodorja magát és társaival alapított vállalkozását. Mire észbe kap, már többszörös gyilkosság gyanúsítottjaként üldözi a rendőrség, ráadásul bérgyilkosok erednek a nyomába.
Le kell ráznia üldözőit, hogy bebizonyíthassa ártatlanságát, és megtudja, ki az, aki az életére tör.
De szerencséjére van egy különleges adottsága…
Eddig csupán két könyvét olvastam a szerzőnek (a másik a Kaméleon, amiről szintén tervezek véleményt írni).
A Parfümőrt a férjem ajánlotta, de akkor még olvasatlanul a polcon hevert legalább két évig. Aztán tavaly nyáron rászántam magam. Hamar a szívembe lopta magát a regény, s amitől csak különlegesebb az egész, hogy nagyon ritkán olvasok krimit.
Most újra elolvastam, hogy véleményt írhassak róla.
Picit talán lassan indult be a cselekmény, s a több szálon futó cselekmény zavaró volt, úgy éreztem túl sok apróság van és nem láttam hogyan lesz ez egy kerek egész. Egy ponton aztán annyira magával ragadott a történet, hogy már nem agyaltam ezen.
A karakterek a szó legjobb értelmében hétköznapiak és reálisak. Egyikük sem tökéletes, hibáznak, amit aztán megpróbálnak helyre hozni, ami vagy sikerül, vagy nem. Szerintem itt nem is volt igazán „rosszfiú” csupán emberek eltérő érdekekkel.
Mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai, sosem csak egy érzelembe beleragadva láttuk a szereplőket. Éltek, ezért imádtam őket!
Egyszer valaki azt mondta, csak azért tetszett a könyv, mert látszik rajta, hogy nőknek lett írva (mellesleg kíváncsi lennék, hogy a szerzőben tényleg volt-e ilyen szándék). Szerintem akkor is szeretném, ha Gitta nem Gitta lenne. Mellesleg ő lett a kedvenc karakterem, amire az utóbbi időben próbáltam magyarázatot találni, de sajnos még nem sikerült.
Első olvasásra zavart, hogy a pesti utcákon sétálva konkrétan térképet lehetne rajzolni a könyvhöz, pontosan tudtuk mikor merre járnak a szereplők. Most viszont végtelenül menőnek tartom, ha szabad ilyesmit írnom. Ettől csak kézzelfoghatóbb az egész.
Sokszor hallottam, hogy a „sztori az utcán hever” bármi adhat ötletet, alapot egy jelenethez. Csak most értettem meg ez mennyire igaz. Van egy jelenet, mikor Gitta a Vörösmarty téren a Gerbauld teraszán fogadja az ügyfeleit, közben pedig Vértes lehallgatja. Mennyire hétköznapi jelenet, és mégis mit ki nem lehet hozni belőle!
A parfümőr szakmáról korábban nem hallottam, így ez csak még érdekesebbé tette számomra az egész történetet.
Ó igen, egy különleges képesség, ha rossz kezekbe kerül veszélyes.
Akik csak most ismerkednek a krimi műfajával ne hagyják ki ezt a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése