Mikor írni kezdtem -még csak a fióknak- már akkor sem jutott eszembe álnevet használni, sőt, később a blog indításakor sem. Természetesnek vettem, hogy a saját nevem használom.
Egészen mostanáig, mert a szerző rávilágít, hogy ha valakinek például a vezetékneve gyakori (az enyém az) annak érdemes elgondolkozni a változtatáson. Az, hogy a keresztnevem mennyire gyakori, nem tudom, arra viszont határozottan emlékszem, hogy gyerekként hosszúnak tartottam, főleg, ha angolul kellett betűznöm.
A már korábban említettek mellett, abszolút kieső a férjezett nevem, mert aztán tényleg hosszú! Már attól ínhüvelygyulladást kapok, ha csak elképzelem, hogy mondjuk az egyórás dedikálás alkalmával ezt a nevet kellene beleírnom a köynvbe.
Ha úgy döntenék, hogy változtatok, végtelen számú lehetőség állna előttem.
Van, aki az álnve mögé "bújik" például Ashley Carrigan, mások csak a vezetéknevüket változtatják meg például Zakály Viki, megint mások pedig az "eredeti" nevüket egészítik ki például Rácz-Stefán Tibor.
Ez csupán néhány példa volt, ami a könyvespolcomra nézve eszembe jutott, persze számtalan más megoldás is létezik, szerintem ez egy olyan dolog, aminek csak a kreativitás szab határt.
Végeredményben szerintem nem számít a név, hiszen a a szívünkbe lopja magát a regény, a szerzőre is emlkéezni fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése