Író leszel, ha történet zajlik a fejedben?

Sokszor kérdeztem már meg én is magamtól, hogy vajon mitől lesz valaki író? Hiába kergették történetek egymást a fejemben fiatalkorom óta, sosem tartottam magam annak, estleg amatőrnek.

Ez a kérdés az évek során elkeveredett a gondolataim között, és ma már nem is érdekel. 

Hiszen a lényeg, hogy imádok alkotni, és nem tudnék élni nélküle (ha mégis, azt hiszem nagyon szomorú lennék). Minden nehézsége ellenére, a folyamat, ahogyan a fejemben lévő katyvaszból szép lassan, hónapok kitartó munkájával létrejön valami, az számomra hihetetlen! 

Aztán a végén ott ülök a laptop előtt, és csak pislogok, hogy Jé, ezt én hoztam össze! De jó!

Egyzer talán más hobbi után nézek, de ezt akkor is tovább csinálom. Most nem arról van szó, hogy azért írok, hogy majd kiadják. Elsősorban a saját magam szórakoztatása végett írok. Mert érdekel a történet, amiben benne vagyok, tudni akaorm hogyan leszek képes alakítani Lívia sorsát. 

"Ez lenyűgöző dolog, hiszen a szereplőkön keresztül empátiát tanulsz, megértesz más élethelyzeteket, sőt, döntési szituációkat modellezel, vagyis élni tanulsz."

Döntési szituációkat modellezni. Na erről a párom azt hiszem tudna mesélni, főleg arról, amit a másvilági jelenetek eljátszásakor alakítok, mikor döntés elé állít. Pontosabban arról, amit nem teszek. Ha nem akarom a jövőben megkeseríteni Lívia  életét, ezen változtatnom kell. Ő nem tudott dönteni,  ezért mások döntöttek helyette, aminek nem lett jó vége.

Mivel, ez egy fajta szerepjáték, sokat tanulhatok belőle, ebben biztos vagyok.

"Író az lesz-aki ír.
Ez az első lépés."