Andrzej Sapkowski Az utolsó kívánság

ANDRZEJ SAPKOWSKI
AZ UTOLS KÍVÁNSÁG (VAJÁK1 1.)

fülszüveg

Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajut a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

Túlzás lenne azt mondani, hogy ismertem a játékot, vagy bármit ebből a világból. Halványan dereng, hogy egy barátnőm olvasta régen, meg egyszer az egyik trailert is láttam, de ennyi. 

Aztán nemrég a férjem elkezdte a játékot, én meg néha épp odanéztem, nem követtem túlságosan, bár annyit már akkor megjegyeztem, hogy jó a zenéje, a harmadik rész grafikája pedig gyönyörű.

Lassan összeraktam a képet, hogy hoppá, már láttam ezt a fazont máshol is! Persze, hogy láttam. Geraltot az első könyv borítóján...

Nem tudom pontosan mi vett rá, hogy elkezdjem, de így tettem. Mindenféle elvárás nélkül vágtam bele, azt gondoltam tart, ameddig tart, nem erőltetem.

Két részre tudnám osztani a könyvet. Jelen és múlt. 

Előbbi fejezetek a Belső hang címet viselik, itt Geralt egy kolostorban gyógyul egyik megbízása során szerzett sebekből. Ezek a jelenetek előkészítik a következőt, avagy épp az előzőleg olvasott megbízásról tudunk meg néhány infót. Ezek a részek izgalom helyett lassabbak, gondolkodóba ejtenek, vagy épp kíváncsivá tesznek.

A történet, mondjuk így izgalmasabb fele viszont meglepő, olykor szivettépő, és kiszámíthatatlan. Sokszor volt az az érzésem , hogy a szerző csak fogott egy  jól ismert Grimm mesét és kiforgatta magából, de egyszerűen illettek a világba (Hófehérke, Szépség és a Szörnyetek, később a Kis Hableány). Ezek sokkal inkább voltak novellák, mint egymásra épülő fejezetek, ez rendben is volt, nem éreztem azt, hogy csak úgy ott vannak, aztán az olvasó kezdjen velük amit szeretne.

 Geralt első  megmérettetése egy striga megölése avagy megmentése attól függ, hogy alakul... Na gondoltam, valami ilyesmire számítottam...tetszett. Bele a közepébe, viszont ha valaki egyáltalán nem ismeri ezt a világot, lassan rakhatja össze a darabokat. Semmi sincs feleslegesen az olvasó szájába rágva. Többnyire párbeszédekból, vagy belső monológokból derülnek ki a dolgok. Nem kapunk leírást a szrörnyekről, varázsitalokról, és a mágiáról. 

Gyengébb pont számomra, az elátkozott ifjú története, amolyan szépség és a szörnyeteg, csak kiforgatva. Nehezen indult, valahogy csak a végére kezdett érdekelni a dolog. Lassúnak éreztem,  a hosszúra nyúlt beszlégetés miatt, vagy talán zavart az ismerős történet. 

Úgy éreztem a szerző nem starpálta magát, hogy átformálja a már ismert mesét. Ebben a hitben léteztem a fejezet végéig. Tévedtem. Végül úgy csavarta, hogy eljesenbelesímult ebbe a világba.

Nem tudom mire számítottam ettől a könyvtől, de arra semmiképp sem, hogy összeszorul tőle a szívem. Furca mód, ennek az érzésenk köze sem volt a romantikához. Egyszerűen csak szembesültem vele, mennyire hálátlan is egy vaják élete. Nem ő lesz a féles páncélú lovag, akinek a nyakába borulnak, miután megmentett egy falut valami vérengző bestiától. Irtózni fognak tőle, hiszen ahhoz, hogy legyőzz egy erős lényt, neked nála erősebbnek kell lenned nem igaz?

Geraltról keveset tudunk meg, de ez még csak az első rész, hátra van hat. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem aza kegyetlen gyikos, mint aminek a munkája feltűnteti. Értékrendje, elvei vannak, amihez ragaszkodik. Emberibb, mint amilyennek hiszi magát. 

Rengeteg karaktert vonultat fel a szerző (bevallom a nevek néha kihívást jelentettek, mivel az eredeti mű lengyel, így furcsának tűntek néha).

Kökörcsin a trubadúr...Vicces figura ugyan, és bár a későbbiekben is bajba sosorja Geraltot nem lehet rá haragudni. Sosem vezérli ártó szándék, az egyetlen negatívuma számomra, hogy túl sokat beszélt. Komolyan, nem tudja mikor kell csendben maradni? Még az sem ártana, ha később megtanulna Geraltra halgatni. Viszont ritka barátság van közte és a vaják között.

Yennefer a  még nem tudok mit kezdeni, hiába ismerem Gerálttal való kapcsolatát a játékból, bár eddig úgy néz ki nincs túl sok köze a könyvhöz, még mindig nem értem, hogyan alakul ki kettejük között az a kapcsolat.

Azért ahogy olvastam, a játékokba is belenéztem, kiváltképp a harmadikba, aminek rá is függtem a zenéjére. Számomra a legnagyobb rejtély Ciri volt. Azt hiszem ebben a könyvben választ is kapunk az összes vele felmerült kérdőjelre, de ez majd a későbbi kötetek során kiderül.