Sarah J. Maas Föld és vér háza

 SARAH J. MAAS

FÖLD ÉS VÉR HÁZA (CRESCENT CITY 1.)

fülszöveg

A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

Az egyetlen dolog, ami visszatarthat bárkit, hogy a kezébe vegye ezt a könyvet, akkor is ha imádta a szerző korábbi műveit, az a hossza, és ebből kifolyólag a súlya. Bár megvettem a könyvet, azért később a magamévá tettem egy e-book verziót is, így azért sokkal könnyebb.

Tetszik a borító részletessége, hogy nem túl színes, mégis figyelemfelkeltő. Ha az ember úgy igazán meg akarja nézni, rá kell hogy szánjon néhány percet. Szóval izgatottan várom a további kötetek borítóit is.

Amennyire ijesztő a hossza, nem éreztem, hogy negatív hatással lenne a cselekménye. Semmi nem tűnt indokolatlanul elhúzottnak. 

Fülszöveg alapján az egész egy nyomozás, és tényleg az áll a középpontban, és igen van benne egy kis szexualitás, de higgyétek el, nem köszön vissza minden második oldalon. Ami azt illeti elég sokáig kell várni rá. 

Persze mivel angyalokról van szó, és egyéb természetfeletti lényekről, akikhez hozzátartozik a hibátlan, vonzó külső meg is kapják az ennek méltatására szánt időt, de soha nem éreztem, hogy bárki is ódákat zengene Hunt vagy bárki más testéről. Szóval ez a dolog teljesen rendben van.

Apróság, és nem tudom megmagyarázni, de tetszenek a nevek. Danika, Hunt Bryce mind olyan különlegesnek hangzik.

Azt hiszem ezzel a könyvvel Sarah szintet lépett. A világ amit létrehozott, valami elképesztő! Crescent City színes forgataga még a lapokon olvasva is lenyűgöző. Megfér egymás mellett a modern, és az ősi (gondoljunk csak mindjárt a Fehér Hollóra). Szinte látom a magam előtt az egészet, akár egy filmet, annyira részletes és intenzív.

Maguk a szereplők sokszínűek, az egész regény nincs beszűkülve egyetlen fajra, vagy egyetlen Házra, vagy csupán ennek a világnak egyetlen kicsi szegletére. Sokféle lénnyel találkozunk, és sokféle helyen meg is fordulunk. Éppen ezért, olvasás közben erősen ajánlott nézegetni a könyv elején lévő térképet. Magunkat is jobban be tudjuk tájolni, az élményt pedig csak fokozza. 

Másfelől a világ is él! Egyre nő a fenyegetés ahogyan a  háború szinte érezhetően közelebb kerül a városhoz. Jelen van, nincs lezárva egyetlen mondattal.

Ez a regény nem csupán egy megoldásra váró gyilkosság, egy mozdulatlan világban.

Brycet megkedvelni másodszorra sem igazán sikerült . Elsőre nem tudtam hova tenni, nekem túlságosan partihercegnő volt és amúgy sem váltott  ki belőlem érzelmeket, ami ritka. 

Hunt teljesen meglepett!  Attól féltem, az író túl sok figyelmet szentel majd tökéletes testének :D És ő lesz a könyv rosszfiúja. 

Ezzel szemben, ahogy Bryce mondaná egyetlen “alfalágyult” megmozdulása sem volt. Emberi volt, egy lelkileg összetört katona.

Valahogy még az angyalok is emberinek tűntek, igazából mindenki. Mármint nekem olvasónak van egy elképzelésem a természetfeletti lényekről és ezek a szereplők hiába azok faji alapon, mégis teljesen emberien viselkednek.

Juniper és Leabah egyaránt érdekes és gazdag történettel rendelkező mellékszereplők. Furry aztán totál homály és nagyon érdekel hogy kerülhetett össze a többiekkel, mikor annyira különbözik tőlük. Ő is simán kaphatna külön kötetet.

Syrnix a kiméra, aki amúgy nem kiméra, mert az nem cuki! Szóval nem értem miért annak nevezik. Engem inkább az Óz a Csodák Csodája oroszlánjára emlékeztet így az interneten talált rajzok alapján.

Tényleg érződik, hogy ezt a könyvet, már felnőtteknek szánta a szerző. Nem ordít minden oldalon klisék tömkelege. Persze vannak olyan történések, amiket sejteni lehet, de semmi konkrét, és mint fent említettem a szex sem központi elem. 

Brye és Danika kapcsolata mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Hiába szerepel keveset annyira szépen érzékelteti a szerző, hogy mennyire fontosak voltak egymásnak! Bárcsak minden embernek lenne egy Danikája! Mert mindenkinek szüksége van rá.

Sajnálom, hogy nem láthattam az ő szemszögén keresztül néhány dolgot. Főleg, annak tükrében, mikor Bryce rájön, hogy a barátnője mennyi mindenbe nem avatta be őt. Bárcsak külön kiegészítő kötetet kapna!

Igazából az egész könyvben a barátság áll a középpontban. Vajon mi a története annak a bizonyos kabátnak aminek a hátulján ott a “Szeretettel minden lehetséges”? Miért volt Danikának ennyire fontos?

Hihetetlen világot alkotott a szerző, aminek az első kötettel csak - hiába a terjedelem - csak egy darabkáját ismerhettük meg. Emellett a szereplőkben is jóval több van. Kimondhatatlanul sok lehetőség rejlik ebben a világban. 

Remélem a folytatásban az itt megismert karakterek is közelebb kerülnek a szívemhez. 

Borító 5/5

Történet 5/5