Ashley Carrigan Az oroszlán árnyékában

ASHLEY CARRIGAN

AZ OROSZLÁN ÁRNYÉKÁBAN (NEGIN1.)

fülszöveg

Ami ​neked horror, az neki egy szokásos hétköznap este.

Negin Belford egy titkos csapat tagja.Nyughatatlan szellemeket segíti át a másik oldalra, de közben fogalma sincs, honnan ered a képessége.
Kicsoda ő? Mi ez a bámulatos hatalom, ami a vérében lobog, és egyre csak növekszik?
Ezek a kérdések hevesen érdeklik a csapatot irányító szervezetet is, és minden eszközt bevetnek, hogy a végére járjanak.
Egyik társuk halála után új tag kerül a csapatba, akinek fő feladata, hogy megvédje Negint a rosszindulatú szellemektől. A lány egyetlen porcikája sem kívánja George társaságát, bármilyen szuper katona is, és bármilyen igéző a szeme, lehengerlő a mosolya.
De ahogy egyre több időt kell együtt tölteniük, már egyikük sem tagadhatja a köztük pattogó szikrákat.
Vajon ki tette a csapatba a férfit, és milyen titkokat rejteget?
Ahogy Negin képességei változni kezdenek, a helyzet bonyolódik, és a lány elveszít minden biztos fogódzót. Választania kell, hogy elfogadja a sors által kijelölt utat, vagy harcol ellene.

Borzongás, szenvedély és egzotikus sumér mitológia egy lebilincselő történetben.
Engedd át magad a sötétség ölelésének!

A szerző az Árnyjátékossal belopta magát a szívembe, mégis a Negin első résztét jóval megjelenés után vettem meg. Bevallom picit féltem attól, hogy egy több kötetes történetről van szó, de most hogy elolvastam kíváncsian várom hogyan alakul a szereplők sorsa.

De kezdjük az elejéről!

Maga a borító furcsának tűnhet, amíg az ember bele nem kezd a könyvbe, mikor végre összerakja a képet, akkor jön az „Ó értem!” ami nagyon jó érzés tud lenni. Időbe telt, míg megbarátkoztam vele, és el tudtam engedni azt a gondolatot, hogy egy Árnyjátékoshoz hasonló borítót szívesebben láttam volna. Igazából minden tekintetben el kellett engednem azt a könyvet, mert sokáig ahhoz próbáltam hasonlítani. Emlékeztetnem kellett magam, hogy ez egy más stílusú könyv, értelemszerűen belőlem is mást fog kiváltani. Szóval ilyen szempontból kihívás volt ezt a kötetet olvasni.

Néhány fordulatot sejteni lehetett, ez viszont egyáltalán nem rontott az élményen. Illetve azért jó párszor meglepődtem, csak nem volt meg a nagybetűs WOW! Ezt valahol nem is hiányoltam. Ez még csak az első rész, ennek fényében még bármi lehet.

Kaptunk egy világot, megismertük a főbb karaktereket, akik a későbbiekben is velünk lesznek.  Ezt hibátlanul csinálta a szerző. Számomra tökéletes első rész lett.

Tetszett, hogy belevágtunk a dolgok közepébe, menet közben derülnek ki információk a szereplőkről. Mindenkiről annyit amennyi épp szükséges, és pont jókor. Senkit jelenlétét nem éreztem indokolatlannak, túl soknak vagy kevésnek.

Egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy akár csak belassult volna a cselekmény, feszes volt, valami mindig fenntartotta az érdeklődésem.

Arról már nem is beszélve, hogy a szellemek és egyéb lények mellett a szerző a sumer mitológiával is játszik, bár gyanítom, hogy ez csak a későbbiekben kerül bővebben kifejtésre (vagyis, remélem) ettől sokkal színesebb az egész.

Imádtam Negint! Mert erős női karakter, egy pillanatra sem állt meg és sajnálta össze magát, bármit is történt. Érzelmek széles skáláját járta be a regényben, de egyike sem ragadt bele oldalakon át, belesulykolva az olvasóba, hogyan érzi magát éppen.  Nem viselkedett ostobán, végig hű maradt önmagához, bár ez a többi karakterről ugyanígy elmondható. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is kiszámítható lett volna. Mindenkinek megvoltak a maga titkai, csak el kellett jönnie a megfelelő pillanatnak, hogy mi megtudjuk.

A Lemerrel való kapcsolata nem volt eltúlozva, erőltetve. Férfi és nő szenvedélyes pillanatai is tökéletesen a helyükön voltak minden értelemben. Azt azért megsúgom, kettejük közös jeleneteiből el tudtam volna viselni többet. Bár értelemszerűen nem az állt a középpontban. Remélem a későbbiekben lesz alkalmuk kibontakozni.

Argadu levett a lábamról ( ha kedvenc férfi karaktert kellene választanom akkor őt mondanám Lemerrel szemben). Vele is az a bajom, hogy keveset szerepelt, túlságosan is, így az ő esetében is csak az mondhatom mint Lemerében. Várom vissza legközelebb.
Nergálról már nem is beszélve! Ki ez a fazon? Na ő aztán kíváncsivá tett. Nem tudok csak negatív figuraként gondolni rá. (Ez már nem igaz drága hitvesére Ereskigalra, na benne igyekezetem meglátni a jót, de nem sikerült).

Nincsenek jók és rosszak. Ha az ember nem csak átrohan az oldalakon, hanem néha megáll el lehet gondolkozni, vajon ő hogyan cselekedne, ha az adott karakter helyében lenne. Döntéseket hoznak, sokszor a pillanat hevében, aminek aztán lesz valamiféle következménye.

Izgatottan várom a folytatást! Valami azt súgja még ennél is jobb lesz :)

Borító: 5/4

Történet: 5/4 (Csak azért nem 5 pontos mert első rész)