Kalapos Éva Nagy Döntések

Mivel rég írtam már a sorozatról itt megtalálhatjátok a véleményem az első, második, harmadik és a negyedik részről.

KALAPOS ÉVA

NAGY DÖNTÉSEK (D.A.C. 5)

fülszöveg

A sorozat ötödik részében Flóra és barátai életük egyik legnagyobb kihívásával szembesülnek, ami alapjaiban rengeti meg az eddig se eseménytelen, de azért nyugodt gimis világukat. A probléma középpontjában Ági és Ákos áll, de miközben Flóráék minden erejükkel próbálnak segíteni nekik, Ginny is egyre különösebben kezd viselkedni. Eközben pedig közeledik az utolsó tanév, a nyelv – vizsgák, a szalagavató, és hőseink hirtelen ijesztően közel kerülnek az olyan távolinak hitt jövőhöz tarts velünk, nevess, sírj, töprengj és keresd a megoldásokat a D.A.C. jól ismert csapatával.

A szerző ismét hozta a formáját. Bátran nyúlt egy talán sokak számára kényes témához, amiről szerintem órákat lehetne beszélgetni.

Ahogyan a fülszövegben is olvasható, Ági és Ákos állnak a középpontban, mégis néha az az érzésem támadt a többiek kicsit háttérbe lettek szorítva. Persze azért morzsákat kaptunk az életükről, a gondolataikat ezzel a szituációval kapcsolatban szívesen megismertem volna kicsit mélyebben. 

Örültem, amiért nem kezdtek hősködni, hogy majd ők megoldják, hanem belátták, ezt felnőttek nélkül képtelenek végig csinálni. Már attól levert a víz, hogy csak olvastam róla, hogy Ákosék ledobták azt a bizonyos bombát a szülőknél.

A csapat alapból különböző személyiségekből tevődik össze, a regény során pedig megismerhetjük az álláspontjukat, anélkül, hogy egy pillanatra is kényszerítést éreztem volna arra, hogy értsek egyet valamelyikükkel.

Keveset nevettem, bár ezeket a könyveket sosem a humorukért szerettem, sokkal inkább mert mindegyikben szereplet egy komoly téma, szórakoztató köntösbe csomagolva.

Viszont rengeteget agyaltam. Mert valjuk be, egy ilyen váratlan szituáció s az ebből fakadó döntés egy felnőttet is megvislene, hát még egy tinédzsert.

 Mi a helyes döntés? Szerintem mindenki döntse el maga, ne engedjen mások befolyásának.

Egyáltalán nem szerettem kevésbbé mert komolyabbra sikerült, mint a korábbi kötetek. Merészebb volt, életszagúbb, épp ezért maradandó.