Neil Gaiman Amerikai istenek

NEIL GAIMAN

AMERIKAI ISTENEK

Fülszöveg

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.

Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.

Meglepő módon a sorozatot hamar ledaráltam, nem számítottam rá, hogy megfog egyetlen mozzanata is, de így történt.
Mikor megtudtam, hogy könyv is létezik belőle, felkerült a képzeletbeli "egyszer el szeretném olvasni" listámra, de ennyiben ki is merült a dolog. Később a Könyvfesztiválon már nem tudtam otthagyni, viszont csak jóval később kezdtem bele, és nem rég fejeztem be a könyvet.
Azóta a sorozat második évada is napvilágot látott, igaz még nem néztem meg, mert mindenképp szerettem volna befejezni a könyvet előtte.

Megfilmesített könyveknél örök kérdés a melyik borító tetszik jobban az eredeti vagy a filmes? Ebben az esetben határozottan kijelenthetem, hogy a filmes.

Rögtön az elején leszögezném, hogy ez a történet nem csak hogy hosszú (630, igaz olvastam már idén ennél hosszabbat is), de lassú, hiszen szereplőink borzalmasan sokat utaznak. Másrészt, egy összecsapás is hosszadalmas előkészületeket igényel. Ezt tudnám egyedül negatívumként említeni, talán nem mindenki szereti az olyan könyveket, aminek lassú a cselekménye.

Ettől eltekintve azt kell mondjam élvezetes olvasmány volt. Azzal talán nem spoilerezek, hiszen a címből ki lehet találni, hogy ez a könyv istenekről szól.  hogy milyenekről?l A világ összes valaha létezőjéről, amiket mi magunk tápláltunk és táplálunk a mai napig azzal, hogy hiszünk bennük.  Akiket elfelejtettek és akiket ma éltetnek.
Olvasás közben eszembe jutott, annyi mindent felejtünk el mi emberek. Szokások és ünnepek, ha meg is tartjuk őket máig, merőben átalakultak. A filmből emlékszem egy jelenetre. Árnyék és Szerda egy Easter nevú nő partiján voltak (illetve egy istenén aki akkor éppen Esternek nevezte magát). A nő hangoztatta, a körülményekhez képest jól meggy a sora, hiszen évről évre, ajándékokat és csokit és nyuszit adnak az emberek egymásnak a nevében. Szerda viszont felhívta rá a figyelmét, ez igaz, de a valódi lényét, azt amit valóban köszönhetnek neki elfelejtették. A tavaszt! Mi lenne velük, ha elvennék tőlük a tavaszt?
(Zárójelben megjegyzem nem csak a Húsvét jutott erre a sorsra, hanem a Karácsony is. Minden a tárgyak, ajándékok körül forog).

Imádtam, hogy minden modern dolog külön istent kapott, az autók, a média, csak hogy néhányat említsek, (de vajon meddig éltetik őket az emberek, és mikor kerülnek az ő helyükre is mások?)

Ami a karaktereket illeti, érdekes mód, szinte mindenkinek volt olyan pillanata mikor szimpatikusnak találtam, vagy együtt éreztem vele. Mindenki, még a mellékszereplők is, kerek egészek. Igazából, nem is vagyok biztos benne, létezhet-e ebben a könyven az a kifejezés, hogy "mellékszereplő" hiszem mindenki akivel Árnyék kontaktusba kerül apró darabkája egy hatalmas kirakósnak, úgy, hogy elsőre nem is gondolná az ember. Más szóval, meglepetésekben nem volt hiány.

Ó, és még egy dolog a filmmel kapcsolatban. Igen, ami a képernyőn furcsán néz ki, leírva is az, ott a leginkább. És igen, más most tudnék olyasmiket mondani, amiben a könyv és a sorozat eltér egymástól, de nem teszem. Csak abban reménykedem, nem változtatják meg teljes mértékben az utóbbi végét.

Összességében tetszet, érdekes volt, talán mert nem igazán olvastam eddig hasonlót. Viszont tényleg csak azoknak ajánlom, akik szeretik a lassú történetvezetést.