Kylie Scott Bizalom

 KYLIE SCOTT 

BIZALOM

fülszöveg

Mindenki megérdemel egy második esélyt!

A 17 éves gimnazista Edie Millen élete gyökeresen megváltozik, amikor egy rablótámadás közepén találja magát, és majdnem meghal. Miután elege lesz osztálytársai jelentőségteljes pillantásaiból és beszólásaiból, sulit vált, ahol találkozik a megmentőjével, Johnnal. A fiút a legvadabb pletykák övezik, agresszív, erőszakos drogdíler hírében áll… de Edie nem tud és nem is akar az érzések ellen küzdeni, amiket John ébreszt benne…

Különleges, ám életszerű szerelmi történet, izgalmas és elgondolkodtató bűnügyi szállal kombinálva.

Lehet, hogy nem tökéletes a világnak, de neki az lehet?

Ismerd meg sorsukat!

Kezdjük ott, hogy nem tetszik a borító. 

Szerintem szörnyű mert ez a történet egyáltalán nem ilyen külsőt kíván. Ezen nem tudtam túltenni magam, és valami azt súgja nem is fogom.

Viszont a történet egészen más tészta. Szóval, ha az ember megküzdött az összes előítéletével ami a borító láttán felmerült benne az első oldalak fájdalmasan arcon csapják. Mert női karakterünk Edie egy lövöldözésbe keveredik. A rossz helyen rossz időben tipikus este, amiért kis híján az életével fizet.

Azt hiszem helyet kapott a kedvenc női karaktereim listán, mert igazi humoros „tökös csaj” (amely tulajdonságait igyekszik megőrizni a történtek után is) , mindemellett könyvmoly. Hatalmas plusz pont a szerzőnek, (akitől egyébként ez volt az első könyvem), hogy Edie nem egy magazinból megszökött tökéletes alkatú bombázó, hanem egy teltebb lány. Igen, szeret olvasni, de egyáltalán nem hozza a sztereotípiákat. Nem egy béna esetlen, önmagát elfogadni képtelen karakter.

A felépülés fizikailag és lelkileg is megterhelő. Az iskolába vissza térve egyetlen nyugodt pillanata sem lehet, ráadásul a „legjobb barátnője” is ahelyett, hogy támogatná, hasznot húz a történtekből, azzal, hogy tévéműsorokban szerepel, pedig ő csak kívülről volt részese az eseményeknek. 

Ne értsetek félre, biztos vagyok benne, hogy a valóságban végig nézni, hogy a barátnőd odabent reked egy benzinkúton amit éppen kirabolnak nem könnyű, de közel sincs annyira szörnyű, mint a részesének lenni.

Nem okozott  meglepetést az a fordulat, hogy Edie iskolát váltott, abszolút logikus lépésnek tűnt. Elsőre azt hittem végre nyugta lesz a lánynak, még barátokat is talált. Aztán megjelent John Cole.

A srác, aki megmentette Edie életét, és drogdíler hírében áll. Igen, ő már pontosan olyan külsővel rendelkezik, mint aki egy divat egy divatlap hasábjairól szökött meg (illusztráció gyanánt tekintsétek meg a borítót). Rendben van, hogy főszerepló lányunk ennek hangot is ad, nem is egyszer. Viszont azt azért megjegyezném, hogy a szereplők gimnazisták. Mennyire reális, hogy egy gimis srác ennyire izmos legyen?

Egyszerre igyekszik feldolgozni a benzinkúton átéltet és megküzdeni az előítéletekkel, mivel díler hírében áll, hiába igyekszik megváltozni, sem a tanárai, sem az iskolatársai nem tekintenek rá másként.  Szerintetek mennyire helyénvaló, hogy hiába próbálna jobb válni, az iskolában mindenki minden mozzanatában a rosszat látja. Mármint értem a drog rossz, dílerkedni pláne, de tényleg igaz, hogy mindenkinek jár egy második esély?  

Egyébként iszonyat jólesett a lelkemnek, hogy végig kísérhettem mindazt ami a két szereplő között kialakult. Szép fokozatosan kerültek egyre közelebb egymáshoz, hiszen ki mással tudnád igazán és őszintén megbeszélni azt amin keresztül mentél, ha nem azzal aki szintén részese volt a borzalmaknak?

Szóval, ha az ember túllép a borítón, ez egy komoly, keserédes történet a gyógyulásról. Mondhatnám, hogy klisés, hiszen egymásba szeretnek, de azt hiszem itt nem is ez volt a lényeg. Hanem a gyógyulás, hogy egymást gyógyították meg. Erről szól az egész történet, a második esélyről.

Szerettem, bár ennek ellenére nem hiszem, hogy újra olvasós lesz.

Történet 4/5

Borító 2/5