N. SIMON BARBARA
AZ ÖRDÖG MAGA
Cserpes Kamilla nem tudja kiheverni a válását. A munkába temetkezik, könyvkiadója ennek következtében egyre sikeresebb, még egy külföldi producer is felkeresi. A szakember elképesztő lehetőséget kínál fel neki, amit ő gondolkodás nélkül elfogad.
Csakhogy az ajánlat másokat is érdekel, ezért a könyvpiacon verseny alakul ki. Kamilla úgy érzi, egyedül nem fogja tudni teljesíteni a feltételeket, így volt férjéhez, Benetthez fordul segítségért. A férfi az általa ismert legjobb marketingszakembert küldi Kamilla segítségére.
Nagy Olivér nem ismeri a határokat. Sikerének titka, hogy olyan megoldásokhoz folyamodik, amelyeket mások túl kockázatosnak tartanak, és nem vállalnak be. Amikor Kamilla rájön, hogy Olivér milyen eszközökhöz nyúl a siker érdekében, meginog a belé vetett bizalma. Még akkor is, ha a legnagyobb rivális kiadó vezetője, az orosz származású Natasa egy hazug, álnok kígyó…
Olivér közben folyamatosan utalásokat tesz Kamilla múltjára és magánéletére. Márpedig ez baj. Kamilla magánélete ugyancsak titkos – vággyal és álruhás szeretőkkel fűszerezett.
A manipuláció nagymestere és az óvatos, felelősségteljes nő lassan közel kerülnek egymáshoz. Kamilla egy ideig szemmel tartja Olivér minden mozdulatát, de végül ő is elveszíti az ítélőképességét. Időközben újra felbukkan Benett, és Kamilla ráeszmél, hogy a férfi még mindig szereti.
A nő két tűz közé kerül. Mind a két férfi akarja őt, de az egyikük súg Natasának.
Vajon ki hazudik, és ki mond igazat?
Ki a legnagyobb játékos ebben a játszmában?
Amikor mindenkiről lekerül az álarc, kiderül, hogy valójában ki az ördög maga.
N. Simon Barbara nagysikerű A szerelem üzlete és A szerelem ára című regényei után ezúttal egy igazán erotikus, szenvedéllyel teli, fordulatos regénnyel lepi meg az olvasóit.
Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy szeretem ezt a borítót. Mégpedig azért, mert a maga módján egyszerű, és amiért végképp piros pont jár, hogy nem illeszthető be a képzeletbeli „Férfiak akik elvesztették a felsőjüket” polcra (amúgy miután olvastam a könyvet, rájöttem, hogy dehogynem).
Emellett két másik vonást is kiemelnék, mielőtt egyéb vizekre evezek. Az egyik, hogy éldekorált példányra sikerült szert tennem, ami sajnálatos módon nem nyűgözött le. A másik különlegesség hogy illusztrált tartalommal is rendelkezik. Tudom elsőre ez furcsán hangzik. Viszont a képek gyönyörűek és engem személy szerint egyáltalán nem szakítottak ki a cselekményből. Plusz iszonyú kellemes a tapintásuk, nem egyet szívesen látnék dekoráció gyanánt a falamon (remélem erre egyszer lesz lehetőség).
Viszont sokáig nem mertem belekezdeni ebbe a történetbe, hát gondoltam megnézem mit írnak róla azok, akik már olvasták. Hát nem segítettek, mert vegyeset, különösen Olivér kapcsán. Nem értettem, hogyan lehet valaki ennyire rideg és manipulatív. Jobban mondva, reméltem, hogy több lesz ennél, ha pedig mégsem, legalább megindokolja a szerző, hogy miért lett olyan amilyen.
Szóval elkezdtem. Azt kell mondanom számomra tökéletes volt az egyensúly a vággyal teli és a kiadói versenyt taglaló jelentek között. Előbbi egyáltalán nem keltett közönséges benyomást, ami a szóhasználatot és a jelenetek leírását illeti. Utóbbi segítségével pedig úgy éreztem bepillanthattam a könyvkiadás egy kis szegletébe.
Az erotikus jelenetekhez annyit fűznék, hogy a szerző itt is nagyon okos volt ugyan is, megmutatta hogy ezek az együttlétek, bár külső szemlélőnek enyhén szólva megbotránkoztatóak lehetnek közös megegyezéssel és örömszerzés céljából történnek. Szóval tegyünk különbséget egy BDSM jelenet és erőszakolás között.
S itt át is térnék a regény szereplőire. Kivel mással is kezdhetném, mint a szívtelen, lelketlen irányításmániásnak bélyegzett Olivérrel. Bevallom nem a külseje csigázott fel igazán. Az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy több egy olyan embernél, aki manipulatív és bárkin átgázol a céljaiért. Szívmelengető volt számomra minden olyan pillanat, amikor a szerző apró morzsaként vetett elém egy kósza mosolyt vagy akár egy ellágyuló tekintetet.
Benett a múlt, a volt férj. Na vele is bajban vagyok. Sajnos nem tudott kilépni nálam az ex skatulyából. Gondoskodó volt, és egy pillanatig sem neheztelt Kamillára (miért is tette volna, hiszen ő vált el anno a nőtől). Végig nyilvánvaló volt, hogy bármit megtenne érte.
Tudom milyen nehéz elengedni valakit. Hogy ez sokszor hónapokba, akár évekbe is telhet. Szóval egy rossz szavam sincs Kamillára, amiért néha egy-egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne vele újra. Vagy ha Ő nem is, akkor nekem olvasóként úgy tűnt, kettejük kapcsolata folytatást kap.
El is érkeztünk a történet főszereplőjéhez Kamillához, aki valami megmagyarázhatatlan módon inspirálóan hatott rám. Mert képes volt felépülni miután összetörték, nem is egyszer, mindemellett imádta a munkáját (annak minden nehézségével együtt). Erős női karakter volt, de nem olyan „megoldom egyedül módon” . Újra és újra képes volt talpra állni, és ez számomra önmagában csodálatra méltó.
Külön kiemelném a dubrovniki jeleneteket a titokzatos férfival. Veszélyes játékot űzött Kamillával. Tudom, hogy néha „sokkterápia” ami célravezető lehet, de azért belestem volna az illető gondolataiba. Aggódott e vajon a nőért, miközben azt kérte tőle, hogy élje át újra elrablásának borzalmait? Spoiler végül sikerrel jár a vakmerő akció.
Semmi nem csak fekete fehér volt. Olivér és Benett nem is lehetne különböző. Az egyik bárkit és bármit feláldoz ha a helyzet úgy kívánja, sokszor töréspontig hajtja az embereket, úgy játszik velük, mintha csak bábuk lennének egy táblán, ő pedig a játékmester.
Vele szemben ott van Benett, akiről nem gondolnám, hogy töketlen lenne. Egyszerűen elvei vannak, képes csapatjátékra és a körülötte lévők erősségére épít, hogy úgy mondjam emberszámba veszi őket. Viszont kíváncsi lennék tud-e mocskosan játszani?
Azért hallkan megjegyezném, hogy a fülledt együttlétek és tökéletes marketingstratégia megalkotása közé azért beszúrt a szerző még egy okos gondolatot, mégpedig, hogy ha úgy hozza a sors érdemes pszichológushoz menni. Persze nem kell ehhez elrablás és erőszak. Elég, ha csak Olivér példájából kiindulva az ember nem érti miért olyan amilyen, s hogy pontosan mit is jelent az az olyan.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, azt hiszem csak a megfelelő hangulat kellett hozzá, hogy levegyem a bolt polcáról (bátor voltam, már akkor jött velem a második rész is).
Borító 5/5
Történet 5/5
