SZASZKÓ GABIRELLA
ENGEDJ EL (GLENS FALLS 1)
fülszöveg
James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
Sokáig kerültem ezt a könyvet, főleg mert tudtam mi a vége, így aztán úgy éreztem nem tudj újat mondani. Tévedtem, mert meg kell ismernünk a kirakósnak ezt a darabját is. Cserébe minden pillanatban úgy éreztem a szerző kifacsarja a szívem. Újfent megerősítve abban, hogy az élet rohadt igazságtalan.
Ismét két szálon fut a cselekmény, James jelene és múltja (ami egy napló). Nem csak a férfi családját, hátterét ismerjük meg de Maggie életébe is betekintést nyerünk, pontosabban abba, hogy milyen körülmények közt nőtt fel. Mondanám, hogy ez indokolja viselkedését, s egy ponton talán így is van, de ez számomra változatlanul nem ok a jövőbeni dolgaira nézve. Mindig is lett volna választása.
Egy normális feleséggel karöltve James nagyszerű apa lett volna, rajongási imádta a Christ és Davidet. Sajnos azonban egy boldog család helyett csak kínok sütöttek a lapokról. Ahogyan a férfi saját magát felemésztve igyekszik felnevelni a fiúkat, elviselni a felesége alkoholizmusát, dühkitöréseit.
Persze lehetne mondani, hogy gyenge és gyáva, de ez megint olyan dolog, aki nem élt át hasonlót nem tudja milyen érzés egyáltalán a kilépést megtervezni. Idő és tőke kell, hozzá és James mindegyiknek híján volt. Mindezek mellett pontosan tisztában volt vele, hogy a feleségével szemben esélye sincs, hiszen ő a fiúk anyja.
Esküszöm vérlázító volt és mindamellett elkeserítő, azt olvasni, hogy a rendszer még mindig a nők pártját fogja egy ilyen esetben. Egy olyan esetben, ahol az áldozat a férif a bántalmazó pedig a nő. Egyesek határozottan nem valók anyának, és Maggie ennek legékesebb példája.
Az, hogy az apja kihátrált mögüle, amiért Maggiet-t választotta, hát ismerve az egész sztorit, érthető. Másfelől az egyetlen fia és pontosan tudta az öreg mit élnek át a fiúk! Dühös is lehetnék rá, sőt az is voltam.
Ebben az egész borzalomban Susan jelenti az egyetlen fényt és melegséget James számára. Boldogok lehettek volna ők négyen Long Islanden, ahogyan azt James eltervezte.
Sokszor eszembe jutott, hogy meg akarom ölelni Jamest. Úgy igazán hosszan, hogy egy picit fellélegezzen és kiszakadjon néhány pillanatra abból az őrületből, ami az élete volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése