Kat Singleton Fekete nyakkendők

 KAT SINGLETON 

FEKETE NYAKKENDŐK (FEKETE NYAKKENDŐK 1.)

fülszöveg

Az élet sosem fekete vagy fehér

Az egyik percben egy küszködő grafikus vagy Los Angelesben, aki épp megbékélt azzal, hogy örökre szingli marad, aztán a következő pillanatban New Yorkba repülsz egy magángépen, hogy eljegyezzen az expasid bátyja.

Legalábbis… mindenki ezt hiszi.

A nőcsábász Beckham Sinclair a vállalata érdekében kénytelen tisztára mosni a róla kialakult, nem túl hízelgő képet, ezért a város legkívánatosabb, milliárdos agglegénye azt akarja, hogy én legyek az álmenyasszonya és a személyi asszisztense. Így most minden percemet azzal a férfival töltöm, akiről azt hittem, soha többé nem látom.

Összetört szívem épphogy felépült, de minden Beckkel együtt töltött nap arra késztet, hogy megkérdőjelezzem a szándékait – és a sajátjaimat is.

Ahogy a valóság és a tettetés közötti határvonal lassan elmosódik, csak egy dolog biztos: titkokat rejt ez a fekete nyakkendőkkel és kegyes hazugságokkal teli város.

A borító nagyon tetszik, mert végre nem úgy néz ki, mintha telibe hányta volna egy szivárvány. Viccet félre téve.  Sok romantikus könyvnél egyszerűen zavartak az élénk színek, ez van.

Ez viszont a maga módján visszafogott, egyedül a galléron díszelgő vörös rúzs folt árulkodó. A hátsó borítóképet pedig egyenesen imádom.

Első könyvem a szerzőtől és igazából csak úgy megláttam. Mármint, azt tudtam, hogy romantikusra/erotikusra vágyom, de konkrét kiszemeltem nem volt.

Igazából, ebben a regényben meg kaptam mindent, amire éppen vágytam. Margoval könnyen azonosultam, talán a művészet miatt. Bár a karakterről úgy éreztem keveset tudtam meg, mondjuk maga a történet sem kívánt hatalmas magasságokat és mélységeket. 

A Bec szemszögéből íródott fejezeteket imádtam. Mert voltak érzései, mert dühös lenni, szeretni és gyengéd lenni. Ne felejtsük el, felnőttekről beszélgetünk, nem fiatalokról. Persze a szerző azért kellő figyelmet szentel kidolgozott izmainak, de számomra nem tolakodóan.

Az egész törtnetre jellemző volt szerintem egyfajta egyensúly. Ha a jelenet megkívánta előtérbe került az erotika (igen ez szókimondó leírást és esetenként obszcén szavakat jelent) viszont mindezt ellensúlyozandó akadtak kifejezetten romantikus pillanatok. Úgy éreztem minden a helyén van ebben a könyvben. Vitt magával a törtnet, a leírások éppen annyira voltak pontosak, hogy legyen elég helye a képzeletemnek kitölteni a hiányzó részeket. 

Bizonyos szempontból talán nem mond semmi újat, én mégis élveztem. Élvezettel figyeltem, ahogyan a kezdeti megállapodás kinövi magát valami őszinte és gyönyörű dologgá (na ez nyálasan hangzik)

Nem voltak benne súlyos családi titkok, dráma vagy akció, de szerintem így volt rendben. Kellemes olvasmány volt, biztosan nem most nyitottam ki utoljára ezt a könyvet.

Borító 5/5

Történet 5/5

Kylie Scott Bizalom

 KYLIE SCOTT 

BIZALOM

fülszöveg

Mindenki megérdemel egy második esélyt!

A 17 éves gimnazista Edie Millen élete gyökeresen megváltozik, amikor egy rablótámadás közepén találja magát, és majdnem meghal. Miután elege lesz osztálytársai jelentőségteljes pillantásaiból és beszólásaiból, sulit vált, ahol találkozik a megmentőjével, Johnnal. A fiút a legvadabb pletykák övezik, agresszív, erőszakos drogdíler hírében áll… de Edie nem tud és nem is akar az érzések ellen küzdeni, amiket John ébreszt benne…

Különleges, ám életszerű szerelmi történet, izgalmas és elgondolkodtató bűnügyi szállal kombinálva.

Lehet, hogy nem tökéletes a világnak, de neki az lehet?

Ismerd meg sorsukat!

Kezdjük ott, hogy nem tetszik a borító. 

Szerintem szörnyű mert ez a történet egyáltalán nem ilyen külsőt kíván. Ezen nem tudtam túltenni magam, és valami azt súgja nem is fogom.

Viszont a történet egészen más tészta. Szóval, ha az ember megküzdött az összes előítéletével ami a borító láttán felmerült benne az első oldalak fájdalmasan arcon csapják. Mert női karakterünk Edie egy lövöldözésbe keveredik. A rossz helyen rossz időben tipikus este, amiért kis híján az életével fizet.

Azt hiszem helyet kapott a kedvenc női karaktereim listán, mert igazi humoros „tökös csaj” (amely tulajdonságait igyekszik megőrizni a történtek után is) , mindemellett könyvmoly. Hatalmas plusz pont a szerzőnek, (akitől egyébként ez volt az első könyvem), hogy Edie nem egy magazinból megszökött tökéletes alkatú bombázó, hanem egy teltebb lány. Igen, szeret olvasni, de egyáltalán nem hozza a sztereotípiákat. Nem egy béna esetlen, önmagát elfogadni képtelen karakter.

A felépülés fizikailag és lelkileg is megterhelő. Az iskolába vissza térve egyetlen nyugodt pillanata sem lehet, ráadásul a „legjobb barátnője” is ahelyett, hogy támogatná, hasznot húz a történtekből, azzal, hogy tévéműsorokban szerepel, pedig ő csak kívülről volt részese az eseményeknek. 

Ne értsetek félre, biztos vagyok benne, hogy a valóságban végig nézni, hogy a barátnőd odabent reked egy benzinkúton amit éppen kirabolnak nem könnyű, de közel sincs annyira szörnyű, mint a részesének lenni.

Nem okozott  meglepetést az a fordulat, hogy Edie iskolát váltott, abszolút logikus lépésnek tűnt. Elsőre azt hittem végre nyugta lesz a lánynak, még barátokat is talált. Aztán megjelent John Cole.

A srác, aki megmentette Edie életét, és drogdíler hírében áll. Igen, ő már pontosan olyan külsővel rendelkezik, mint aki egy divat egy divatlap hasábjairól szökött meg (illusztráció gyanánt tekintsétek meg a borítót). Rendben van, hogy főszerepló lányunk ennek hangot is ad, nem is egyszer. Viszont azt azért megjegyezném, hogy a szereplők gimnazisták. Mennyire reális, hogy egy gimis srác ennyire izmos legyen?

Egyszerre igyekszik feldolgozni a benzinkúton átéltet és megküzdeni az előítéletekkel, mivel díler hírében áll, hiába igyekszik megváltozni, sem a tanárai, sem az iskolatársai nem tekintenek rá másként.  Szerintetek mennyire helyénvaló, hogy hiába próbálna jobb válni, az iskolában mindenki minden mozzanatában a rosszat látja. Mármint értem a drog rossz, dílerkedni pláne, de tényleg igaz, hogy mindenkinek jár egy második esély?  

Egyébként iszonyat jólesett a lelkemnek, hogy végig kísérhettem mindazt ami a két szereplő között kialakult. Szép fokozatosan kerültek egyre közelebb egymáshoz, hiszen ki mással tudnád igazán és őszintén megbeszélni azt amin keresztül mentél, ha nem azzal aki szintén részese volt a borzalmaknak?

Szóval, ha az ember túllép a borítón, ez egy komoly, keserédes történet a gyógyulásról. Mondhatnám, hogy klisés, hiszen egymásba szeretnek, de azt hiszem itt nem is ez volt a lényeg. Hanem a gyógyulás, hogy egymást gyógyították meg. Erről szól az egész történet, a második esélyről.

Szerettem, bár ennek ellenére nem hiszem, hogy újra olvasós lesz.

Történet 4/5

Borító 2/5